Valódi autók helyett precíz szimulátorok és a korábbi évek hagyományaival teljesen szembemenő kihívások fogadták Albrecht Martint az autószerelők világbajnokságán Sanghajban.
A Győri SZC Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikum diákja és a Széchenyi István Egyetem szakértői csapata azonban a mentális és technikai nyomás ellenére is bravúros ezüstérmet kovácsolt a kitartó munkából. Martinnal a világbajnoki felkészülés kulisszatitkairól, a top 10-es nemzetközi elit nüansznyi harcairól és az alternatív járműhajtások jövőjéről beszélgettek.
Gratulálunk a kitűnő eredményhez! Amikor Sanghajban, az eredményhirdetésen kimondták a nevedet, mi volt az első gondolatod? Számítottál az ezüstéremre ebben a kőkemény nemzetközi versenyben?
A felkészülési időszakban több nemzetközi versenyen is részt vettünk: májusban Kanadában hét nemzet, júliusban Sencsenben tizenhét nemzet versenyzőit sikerült megelőznöm. Ezek alapján titkon reménykedtünk egy jó eredményben, de nem álmodoztunk, inkább a munkára koncentráltunk. A mezőny elképesztően szoros volt, a top 10-et csak nüanszok választották el egymástól. A záróceremónián több mint hatvan szakma után következtünk, már nagyon izgultam, mert a magyar csapatból addigra mindenkinek kihirdették az eredményét. Amikor a harmadik helyen kialakult holtverseny miatt ABC-sorrendben elhangzott Kanada, Kína és Kínai Tajpej neve, egy fél másodpercig azt hittem, lecsúsztunk a dobogóról. Aztán kimondták: Magyarország! Nagyon boldog voltam.
Ki volt a legnagyobb ellenfeled, mely országok jelentették a legnagyobb kihívást?
Egyetlen embert nem tudnék kiemelni. A négy ázsiai ország versenyzői rendkívül erősek voltak – velük a nyári felkészülés során már jó barátságba is kerültünk. Európából pedig a francia és a svájci indulókat láttam a legmeghatározóbbnak. Autó helyett szimulátor: a lényegi tudást tesztelték.
A teljes interjú elolvasható itt.
(Fotó: gyor.hu)
