A szárítógépek a légkörben lévő műanyag mikroszál-szennyeződés fő forrásai közé tartoznak hongkongi kutatók szerint: egyetlen gép 120 millió műanyag mikroszálat bocsáthat a levegőbe évente.
Kenneth Leung, a tengeri szennyezéssel foglalkozó State Key Laboratórium (State Key Laboratory of Marine Pollution – SKLMP) és a Hongkongi Egyetem kémia tanszékének igazgatója szerint eredményeik döntő jelentőségűek a mikroszál-kibocsátás kezelése szempontjából. Ezekről a szennyezőanyagokról ismert, hogy károsak az emberi egészségre és a környezetre is.
A mikroszálak a mikroműanyagok 5 milliméternél rövidebb darabjai közé tartoznak. A mosás és szárítás során keletkező súrlódás hatására bocsátják ki magukból az anyagok ezeket a szálakat. Kis méretük miatt átjutnak a szárítógép szűrőjén és kikerülnek a környezetbe, ahol megjelennek a vízben, a táplálékban, de már a méhlepényben is.
A világ civilizációtól távol eső régióiban, az Antarktiszon és magasan a Föld troposzférájában is megtalálhatók ezek a műanyagrészecskék.
Vizsgálataikban a kutatók poliészter és pamut ruhadarabokat szárítottak gépben 15-15 perces ciklusokban, és megmérték, mennyi mikroszál jutott át a szűrőn. Becsléseik szerint szárítógépenként évente 90-120 millió mikroszál termelődik és kerül ki a levegőbe.
A természetes anyagok, így a pamut is bocsát ki mikroszálakat, ezeket azonban az állatok meg tudják emészteni és viszonylag hamar lebomlanak a környezetben – fejtette ki Leung.
A tudósok 3D-s nyomtatóval olyan egyszerű szűrőket terveztek, melyek megakadályozzák, hogy a szárítógépek szellőzőrendszerén keresztül a mikroműanyag szétszóródjon.Az azonban még nem tisztázott, mi történik a mikroműanyaggal a szűrők tisztításakor. "Ha az emberek a kukába dobják őket, a mikroszálak egy része visszakerül a levegőbe. A részecskéket egy zsákba kellene gyűjteni" – véli Leung.
Bár lehetséges ezeknek a szűrőknek a beszerelése, a szakértő szerint a mikroszálak egészen addig mindenütt jelen lesznek, amíg a ruhaipar el nem kezd használni sokkal környezetbarátabb anyagokat.
