Manapság nagyon gyakori probléma, hogy mikor, mennyit használja a gyerek az okos cuccokat! Sokan digitális cumiként alkalmazzák az okostelefont.
Kutatások szerint kétéves kor alatt egyáltalán ne használjanak digitális eszközöket a gyerekek, de négyéves korig szintén nem javasolja az egyedül képernyő előtt töltött időt. Ennél idősebb gyerekek esetében sincs azonban könnyen meghatározható, egzakt időkeret. Nem lehet pusztán percben mérni a dolgot, az egészséges képernyőidő nagyrészt azon múlik, hogy azt mivel tölti a gyerek – nem mindegy, hogy kisállatos, a korosztályának megfelelő mesét néz, vagy zombikat mészárol. A biztonsági kereteken túl az sem mindegy, mennyi iránymutatást és támogatást kapnak a gyerekek az élmények feldolgozásában. A problémák nagyrészt „a digitális dzsungelben magára hagyott és annak farkastörvényei szerint nevelkedő, mauglisodó gyerekeknél” szoktak megjelenni.
A megelőzés mindig egyszerűbb, mint a meglévő probléma kezelése. A szülőknek hatalmas felelősségük van abban, hogy példát mutassanak: például, ha a gyerek azt látja, hogy a játszótéren, séta közben, vagy akár a családi vacsora közben is a telefonjukat nyomkodják a felnőttek, ezt a mintát fogja utánozni. Érdemes önmérsékletet tanúsítani és saját magunkkal kezdeni a mobilfüggőség vizsgálatát, a telefonokat pedig száműzni a vacsoraasztalról. Sajnos az egészséges keretek meghatározásának fontossága még nem épült be a köztudatba, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni ennek fontosságát. Gyakran a szülők maguk adják a gyerekek kezébe a telefont egyfajta digitális cumiként, de szakemberhez már csak akkor fordulnak, amikor már szélsőséges állapotok uralkodnak.
Az egyes szoftverek, a megnézett tartalmak és a gyerek érdeklődési körébe tartozó influencerek ismerete szintén elengedhetetlen. A szakértő azt javasolja, ismerkedjünk velük családilag, és beszélgessünk róluk a „kicsikkel”. Egy tudatos szülőnek ma rendszeresen művelődnie kell a digitális dolgokban, ismernie kell a videójátékokat, amikkel a gyerek játszani szeretne, vagy az influencert, akit követne és így tovább. Érdemes családi szokásokat kialakítani arra, hogy közösen nézzünk meg dolgokat, hagyjuk kérdezni a gyereket, és legyünk vele őszinték.
Az őszinteség, transzparencia és hitelesség alap, vagyis nekünk felnőtteknek is dolgoznunk kell a tudatos felhasználói szokásainkon. El kell engedni a régi, autoriter szülői modellt is, ahol a szülő volt a dolgok tudója, mert ma már nem lehet ezzel a repertoárral gyereket nevelni. Most már sok app segít abban, hogy például nyomon kövessük a gyermeket, merre jár a valós és a digitális térben is, de ezeket mindig beszéljük meg vele, hogy ne legyen kémkedés a dologból!
