Csemez Attila, akinek nevéhez fűződik hazánkban a tájértékelési eljárások kidolgozása és egyedi tájértékek meghatározása.
Győr, 1945. március 17.– magyar táj- és kertépítészmérnök, városépítő mérnök.
1963-ban érettségizett az Állami Árpád Gimnáziumban, majd a Kertészeti Egyetem Táj- és kertépítészeti Szakán szerzett egyetemi diplomát, 1968-ban. Végzés után a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) talajvédelmi osztályának segédtervezőjeként kezdte a pályáját, majd 1970–1975 között kutatási feladatokat látott el Mőcsényi Mihály professzor mellett. 1975-től 1979-ig a drezdai műszaki egyetem tájépítészeti intézetének aspiránsa volt, majd hazatérve a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszékének kutatási tanszékvezető-helyettese lett. 1980-ban szerzett kandidátusi fokozatot, műszaki tudományok terén; a Budapesti Műszaki Egyetem Városgazdálkodási Szakán pedig okleveles városépítő-városgazdálkodási szakmérnöki képesítést is szerzett.
1983-ban lett először a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszékének vezetője, majd az önálló Táj- és Kertépítészeti Kar megalakítását követően, 1992-től a Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék vezetője; e tisztségét 2012-ig látta el. Közben, 2003-ban megszerezte az akadémiai doktori címet, a multidiszciplináris agrártudományok területén, 2006–2012 között pedig a Tájépítészeti Kar dékánja volt.
Az ő nevéhez fűződik hazánkban a tájértékelési eljárások kidolgozása és egyedi tájértékek meghatározása. Számos táj- és területrendezési terv és tanulmány, valamint környezeti hatásvizsgálat készítője volt, több települési tervtanácsnak, köztük a főváros és a közép-magyarországi régió tervtanácsának is a tagja. Sokat foglalkozott a Dunakanyarral, ezen belül az 1980-as években a végül nem megvalósult nagymarosi vízlépcsőnek a tájba történő megfelelő beillesztésével.
