Huszonnégyen, kollégák, váltóban szeretnénk teljesíteni a triatlon távot, azaz leúszunk 3,86 km-t, majd bringázunk 180,25 km-t és a végén lefutjuk a maratont, vagyis a 42,195 km-t. A küldetésre 18 órát adtunk magunknak, vagyis éjfélre mindenképpen be akarjuk fezeni, de igazából az álomidő, hogy 15 órán belül, vagyis este 9-ig teljesítsük a küldetést. Összesen 37 váltásunk lesz, így ennek az összehangolásán is sok múlhat.
20:46 KÜLDETÉS TELJESÍTVE !!!!
Úszás: 3.86 / 3.86 km Kerékpár 180.25 km / 180.25 km Futás 42.19 / 42.19 km
Holnap majd egy videóban elmesélünk mindent, most estére csak annyit, hogy a futásban jól osztottuk be az energiáinkat, így az utolsó 30 km-t is megfelelő tempóban hoztuk. Andris, Gabi, Ati és Szabi futása után már egy helyre, a győri Aranypartra koncentráltunk, ahol 2 és 5 km-es etapokkal váltották egymást a srácok. Gyuszi, Milán, Ádi, Ádám és Tomi futása után az i-re a pontot Dorka tette fel Pesten, aki éppen ma kapott oltást és ez egy kicsit megviselte a szervezetét, így nem tudott bringázni, de komoly energiákat mozgósított, így övé lett a befutó.
Hivatalosan 20.47-kor fejeztük be a reggel 6-kor indított küldetésünket, és stílusosan ahogy az utolsó győri futó célba ért, a győri díszkivilágítást is felkapcsolták – mintha a mi tiszteletünkre borult volna piros-fehér-zöld fénybe a Jedlik-híd. Azt persze ezek után elképzelni is nehéz, hogy milyen óriási sportteljesítmény ezt egyedül valakinek megcsinálni, mennyi edzésmunka van egy ilyen teljesítmény mögött, hiszen mi 24-en tulajdonképpen csak éppen kiléptünk a konfortzónánból, viszont megízlektük mindannyian ennek a nagyszerű sportágnak a szépségét.
17:40
Huszti Tomit a hétvégén pincérként láthattuk, hogy besegít, oda is kell az állóképesség, meg a tekeréshez is, és hát nagyon nagy időt ment most is. István előtt is le a kalappal, hiszen a Rádió1-es műsorvezetés miatt neki sokat kell ücsörögni a stúdióban, de mozgásban is jól teljesített. A tervezett 30 percen belül ért be a 10 km-es távon két operatőrünk Bálint és Laci is, Pepe pedig nem hiába vette fel a hegyimenőknek járó pöttyös trikót, háromszor is megmászta a szabadhegyi TV torony felé vezető emelkedőt – hogy aztán guruljon és guruljon lefelé.
Az utolsó bicajos etap annyira jól sikerült, hogy bő 20 percces előnnyel vághatunk neki a legkeményebbnek érkező szakasznak, vagyis a maratoni táv lefutásának. Természetesen ezt is felosztottuk egymás között. Négy olyan versenyző van egyébként – Szalai Ádám, Müller Ádám, Meronka Péter, Gáspár Milán – akik mind a három versenyszámban elindultak. Na, ők már kicsit bánják, hogy belevágtak ebbe az egészbe. Na de a lényeg, az utolsó órákra fordulunk, terveink szerint fél kilenc környékén meglesz a befutó! Szentgáthi Csaba kollégánk és barátunk jó tempóban teljesítette a rá váró 5 km-t, majd jött három repetázó, Feri, István és Pepe, akikre 2-2 km várt.
15:00
Pályán a keménymag! A rendszeresen sportoló srácok (Feri, Ádám, Milán, Müller Ádám) is bicajra pattantak és komolyan is vették a feladatot. Eddigre ugyanis egy kicsit kicsúsztunk a tervezett időből, de a tempóval és 180 körüli pulzusokkal sikerült faragni belőle sőt, most úgy számolunk, hogy háromnegyed kilencre a maratont is befejezzük. Mert hogy még egy maratont is futunk. (Itt egyébként kezd fogyni a lelkesedés, de természetesen be fogjuk fejezni és beleteszünk apait-anyait)
12.30
Jól haladunk a bringával, Brigi és Gabi ráadásul Bakonypéted és Ladomány környéként egy kis emelkedőt is beleiktattak, úgyhogy nekik még nehezebb dolguk volt. Szilvi és Döniz a szuperhíró kategóriára pályázik, hiszen úgy döntöttek, hogy nem csak a saját előre bevállalt 10 km-erüket tekerik le, hanem egymást segítik, így mindketten gurultak egy huszast, de ugye a váltó szabályai szerint ez csak 10-10-nek játszik.
Cálba ért már Feri is, aki viszont húsz km-t vállalt és 47 perc alatt meg is oldotta a feladatot, ez már elég komoly eredmény. Mindkét Bence és Zsuzsi is remek időt ment, így jó esély van arra, hogy 17 óra előtt be tudjuk fejezni a tekerést.
8.00
Túl vagyunk az első 2 órán, és nagyon jól állunk, mert 15 perccel a tervezetthez képest hamarabb befejeztük az úszást. Erika a Császár-Komjádi uszodában alaposan bekezdett, hiszen 2.1 km-t mintegy 40 perc alatt teljesítette, és a maradék 70.5 hossz az ránk várt itt Győrben a Magyar Vilmos Uszodában.
Pepe önmagát is meglepte, hogy 51 mp alatt hozott egy 50 méteres szakaszt, Milán még nála is gyorsabb volt, a két Ádám és Gyuszi pedig olyan jó volt, hogy igazságosan osztották szét a srácok a km-eket, és valóban váltóban, 50 méteres szakaszokra bontva teljesítették a távot. 7 óra 25-kor már el is indulhatott a váltás, Gyuri pedig kerékpáron olyan űridőt ment, hogy 10 km-nél nem is lassított, így 12.5 km után váltotta végül Brigit. Eddig minden remek, és még az eső sem esik.
És miután ma a nemzetközi törölköző nap van – hogy miért, erre egy külön cikkben hamarosan kitérünk – jöjjön az első sztori Pepétől
" Nálunk gyerekkoromtól kezdve családi hagyomány, hogy a törölköző színe csak sárga lehet. Ez azért alakult így, mert nyáron sokat jártunk a szabad strandra, annak is olyan részére, ahová a kutyával is oda lehetett menni. Az én tacskóm meg olyan volt, hogy mindig ráfektüdt a parton az első sárga törölközőre. Így aztán amikor megérkeztünk mindig körül kellett néznünk, hogy van-e más sárga a környéken, mert ha kijött a vízből a legközelebbit kiválasztotta, ha a miénk volt, ha nem. Azóta ha lehet mindig sárga törölközőt választok, mert egyébként a mostani kutyáim is előszeretettel fekszenek a sárga plédekre."
6.00
Hát akkor kezdjük. Amikor hatkamerás felvételeket készítünk – legyen az koncert vagy vetélkedő – tudjuk, hogy rendezőnk, Erika nélkül nem mennénk semmire. Ő most Budapesten csobbant, és az egyik olyan versenyzőnk, aki igazi versenyen is járt már. Ez az a szám, ahol viszonylag kevesen leszünk, de miután az Ironman egy emblematikus versenytáv, úszni kell és kész. Ez a cikk majd folyamatosan frissül, és 1-2 óránként beírjuk, hogy mi történt, míg a facebook oldalunkon is nyomon lehet majd követni, hogy hol tartunk éppen.
Tavaly ugye maratont futottunk júniusban, amikor megtörtént a nyitás, tizenketten igazságosan 3.5 km-t vállaltunk, így kicsivel ugyan kicsúsztunk a 4 órából, de azóta is többször felidézzük az eseményeket. Csabi azóta megduplázta az átlagos napi teljesítményét, Tomi és Ádi mindt mindig most is csúcsformában, Döniz talán bekötötte a cipőjét (ezen a képen nem látszik, hogy itt még nem), Szilvi akár kutyaszánhúzó versenyen is indulhatna Chilivel, én pedig beláttam, hogy van, amikor a Puffin sem ad elég erőt. 🙂
