Nagy a baj!

Még két hét, és az oltatlan pedagógusok, rendőrök, katonák és még néhány szakma képviselői fizetetlen szabadságra mennek. Pontosabban január 2-án, mert december 15-én az igazgatók vélhetően felszólítják őket, hogy 15 napon belül vegyék fel az első oltást, különben maradhatnak otthon.

Tudom, hogy sokaknál most kihúzom a gyufát, de talán ők is végig olvassák majd a sorokat és legalább elgondolkodnak egy pillanatra, mielőtt élve elevenen elégetnek a máglyán.

Nem az a baj, hogy nem veszik fel az oltást.

Az a baj, hogy mi oltottak nem állunk ki értük.

Én is be vagyok oltva, és ahogy mindenkinek a környezetében, nekem is vannak olyan barátaim, akik igen és olyanok is, akik nem. Mindenkinek a döntését tiszteletben tudom tartani, főként azért, mert a világjárvány nagy előnye – ha szabad ilyet mondani – hogy az egész világban vannak tapasztalatok, amire érdemes odafigyelni. 

Miért gondolom, hogy hamis illúzió azt hinni, hogy az oltott egyáltalán nem veszélyes a társadalomra, az oltatlan pedig rendkívül veszélyes? A könnyebbség miatt pontokba szedem.

1.) Bár nyilvánvalóan az oltottaknál a kockázat jóval alacsonyabb, de egyáltalán nem zárható ki az, hogy oltott nemhogy elkaphatja a vírust, hanem tovább is adhatja, megfertőzhet másokat. Oltottakat és oltatlanokat egyaránt. A leglényegesebb és fontos különbség, amit ma látni lehet, hogy az oltottak esetén jelentősen kisebb a súlyos kórházi lefolyás vagy a mortalitás – de ez amúgy igaz a fiatal korosztályra, vagy pl. a rendőrök esetén az egészséges, fiatal és sportos szervezetre is. (igen, tudom, vannak kivételek, de oltottak között is vannak halálesetek, tehát ott is)

2.) A rendelet elfeledkezik a betegségen átesettekről. Minden virológus azt mondja, hogy a védettséget oltással vagy a betegséget elkapva is meg lehet szerezni – utóbbit ki lehet mutatni, van rá módszer. Ezért is kapnak védettségi igazolványt a fertőzésen átesettek, hiszen a sejtes immunitás a szervezetükben jelen van. Meglepő módon a rendelet az oltást írja elő, miközben a jelenlegi aktív fertőzöttek mellett is sokak szervezete ugyanúgy védett, mintha beoltották volna. (nem kizárt, hogy az oltatlanok magas létszámban átesett már a víruson, hiszen továbbra is a lakosság nagy részén észrevétlenül megy keresztül a kórokozó) 

3.) A szakvélemény szerint az első 2 oltást felvétele után 4-7 hónappal jelentősen csökken a védettség mértéke – ezért is ajánlott a harmadik, úgynevezett emlékeztető oltás. Tekintettel arra, hogy a tanárok és a rendvédelmi szervek munkatársai már az első időszakban megkapták a vakcinát, így a legtöbb beoltottnál esetükben túl vagyunk a hét hónapon. Miután a jelenlegi ismeretek alapján a lakosság kb. 60%-a kapta meg ebből a csoportból a harmadik dózist, tulajdonképpen a maradék 40% szinte hasonlóan védtelen, mint az oltatlan személy. Az unió a saját igazolványát 9 hónapra adja emlékeztető oltás nélkül, de ez az időpont is hamarosan lejár. (miután sokan félnek, az sem kizárható, hogy pl. a beoltott tanárok fele nem kapta meg a harmadik dózist)

4.) Több virológus professzor kifejtette, hogy fertőzött személyre ráoltani veszélyes, akár életveszélyes is lehet. Erről a rendőr szakszervezet is ír egy virológiai tájékoztatás alapján. Miután továbbra is a legalapvetőbb tesztelés nélkül megy boldog-boldogtalan az oltópontokra, a 2-es pontból következik, hogy a 4 hónapig érvényes védettségi igazolvánnyal rendelkező, de azt nem oltás, hanem a betegség miatt megkapó embereket azért, hogy a munkájuk megmaradjon azonnali oltásra kényszeríteni akár veszélyes is lehet. (Érdemes megnézni november 2-i interjúnkat a témáról ITT)

5.) Az első, illetve a második hullám idején a szakszervezetek mindig azt kérték, hogy az állomány részére legyen biztosítva a védőoltás felvételének a lehetősége, nem pedig az, hogy azt kötelezően ki kell terjeszteni a munkavállalókra. Erről minimális volt a konzultáció, így előzetes felmérések nélkül, a lehetséges következmények mérlegelésének hiányában született meg a döntés. (A rendőr szakszervezet még arra sem kapott választ, hogy a kötelező tb-t ki fogja fizetni azért, hogy biztosított legyen az állami ellátásokra a dolgozó, hiszen dolgozni akaró, dolgozni tudó embereket küld illetmény nélküli szabadságra a munkáltató, a részletszabályok nem ismerete miatt.)

Én nem kételkedem abban, hogy az oltás fontos, hasznos, de azt hazugságnak vélem, hogy a védettség kialakulásához az egyetlen megoldás.

Már csak azért is, mert aki a fertőzésen átesett, annál is jellemzően ugyanúgy 4 hónap után kezdenek az antitestek csökkenni, mint azoknál, akik megkapták mindkét dózist.

És azért sem, mert a világban mindenütt végeznek kockázatelemzést. Görögországban például elrendelték a 60 év felettiek számára a kötelező oltást – sőt, 100 euróra büntetik azt, aki nem veszi fel – mert minden görög és nemzetközi adat azt mutatja, hogy ebből a korosztályból kerül ki az intenzív osztályra kerülő, illetve az onnan már soha haza nem térők jelentős aránya. 

A jelenlegi monitorozott adatok mellett a náluk fiatalabbaknak ajánlják, de nem teszik kötelezővé. Máshol – például Ausztriában, a teljes lakosság beoltását tervezik. És Németország is szigorítani szeretne.

Kis hazánkban a meggyőzést egyre inkább felváltotja a riogatás. Tegnapi hír, hogy a két hét alatt megháromszorozódott, és rekordszinten van a 15 év alatti koronavírus-fertőzöttek száma Magyarországon Forrásként at Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatait jelölik meg, de mindenféle szám nélkül. 

Kommunikációval foglalkozom, így pontosan tudom, hogy most, amikor az a cél, hogy minél több 5-11 évest tereljünk be az oltópontra december 13-a után, amikor számukra ez lehetséges lesz, mindig azt az adatot használom, ami a céljaim szempontjából a leginkább hatásos.

Ha száz vagy ezer gyermek lenne az intenzíven, biztos azt mondanám, mert mindkettő nagyon magas szám. Ha két hete még ketten voltak, most meg hatan, akkor azt mondom: háromszorosára nőtt. Úgy mondok igazat, hogy közben a céljaimhoz igazítom, ha nem mondok az arány mellé konkrét számokat. Nem állítom, hogy ennyien vannak, sőt, ha egy gyermek már odakerül, az is sok, de volna egy kérdésem.

Tételezzük fel, hogy egy apró törékeny kislány, nevezzük Juditnak, 6. osztályos tanuló, januárban lesz 12 éves. Nem túl magas, így alig 30 kg – valószínű minden osztályban van ilyen. Judit, ha szülei úgy döntenek, idén egy harmadolt dózist kap majd. Jövőre, ha megvárják, míg betölti a 12. életévét, mert a család még bizonytalan, akkor azt a komplett adagot, amit bármelyik felnőtt, legyen akár 120-150 kg. Ők hogyan döntsenek?

Tudom, mert elmagyarázták annak idején, hogy nem testsúly függő a dózis, itt nem számít. Mégis, most a gyerekeknél harmadolnak, azzal a magyarázattal, hogy ez így lesz jó. Biztos, hogy elegendő ennyi magyarázat? kb. harmincezer olyan gyermek él itthon, aki a következő 3 hónapban ünnepli a 12. születésnapját. Várjanak, vagy ne várjanak?

Ezek a kérdések is foglalkoztatnak, és bosszant, hogy nincs válasz. Mint ahogy a kérdések nagy részére nincs válasz. Csak kinyilatkozás van.

  • Mert az hogyan létezhet, hogy itt van egy pusztító világjárvány, az embereket felét-harmadát csak fenyegetéssel, zsarolással, mindenféle jutalmakkal és kedvezményekkel lehetett csak rábírni valamire, ami ahhoz kell, hogy életben maradjanak? 
  • És az hogyan létezhet, hogy egy ilyen kérdésben ne legyenek nyilvános szakmai konzultációk, vitákat? Miért nem vetik össze sokak számára elérhetően a kutatási eredményeket, hogy a vélemények megváltozzanak? Amikor csak az oltás lehetősége jó, és minden más rémhír, akkor miért lepődünk meg, hogy van, aki a legalapvetőbb eredményeket is egy idő után kétségbe vonja?
  • Az nem választás, hogy Pfizer, Moderna, Sinopharm, Astra vagy Jansen. Eleve vicc, hogy én bökök rá, hogy mit akarok, mintha egy fagylalt lenne. Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt. Ráadásul nekem, mint reklámgyártó mindig bele kell kalkulálnom az időbe, hogy a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Itt semmi ilyenről szó sincs. Hogyan fordulhat elő, hogy még egy papírt se kaptam, hogy mire számítsak? 

Azt hiszem, aki eddig eljutott, ha másban nem is, de egyben egyetért velem: nem szakadhatnak meg azért barátságok, mert az egyik embert beoltották már, a másikat meg nem. 

De jó lenne, ha ezért a hivatásukat se veszítnék el azok, akiket eddig nem sikerült meggyőzni. Az ugyanis nem biztos, hogy az ő hibájuk, túl sokan vannak, hogy ezt így ki lehessen jelenteni. Hiszen csak itt Magyarországon háromszor többen nem kaptak még egyetlen oltást sem, mint ahányan az elmúlt 20 hónapban megkapták hivatalosan a fertőzést. És ez nem csak egy arányszám, a hivatalos oldalon ott figyel fent minden részletes adat.

Végezetül egy friss hír, ami még elgondolkodtatóbbá teszi az embert:

A hazai rendezésű férfi kézilabda EB-n elegendő lesz a 72 óránál nem régebbi negatív PCR teszt.

Magyarul pl. egy tanár teli torokból szurkolhat a válogatottnak – miközben a hivatását nem gyakorolhatja. 

Miért nem kérünk akkor az iskolában az oltatlanoktól hetente két tesztet? Tud erre valaki logikus magyarázatot?