Negyven év sítáboros emlékei vonultak fel a Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskolában október elején, egy különleges tárlaton. Panácz Attila tanár úr és lelkes segítői jóvoltából 1987-ben utazott el az első csapat síelni, s azóta minden évben van sítábor.
Egy kiállítással idézték fel 40 év sítáboros emlékét a Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskolában. Már a tárlat összeállításánál felszínre törtek az élmények és az emlékek. A relikviákat egykori sítáborosok válogatták össze és mutatták be az iskola közönségének. 40 éve van sítábor az intézményben, a tény önmagában is különleges és egyedi a megyeszékhelyen.
Kuriózum
.jpeg)
“40 évvel ezelőtt az akkori igazgatónő, Dr. Varga Jenőné felajánlotta, hogy mi lenne, ha a mi iskolánkból is szerveznénk sítáborokat, mert akkor még általános iskolákból nem ment senki síelni, nem vitték a gyerekeket síelni. Az ő férje, a Varga Jenő bácsi a Richardsban (szerk.: Richards Győri Finomposztógyár Rt.) volt igazgató, és ők már jártak. És akkor az ő segítségükkel tudtunk kimenni Szlovákiába.” – meséli a kezdetekről Panácz Attila tanár úr, aki a mai napig aktív résztvevője a sítáboroknak és az iskola életének.
A gyárnak volt ott egy szlovákiai gyára, annak egy üdülője, oda jártak táborozni évről-évre. “S akkor Falvai Mária és Ritzinger Lajos kollégákkal mögé álltunk ennek az ügynek, és akkor azóta tart ez a szerelem.” – tette hozzá Panácz Attila.
Az első csapat névsorát is olvashattuk a negyven év emlékeit tartalmazó kiállításon.
“A kálváriás sítáborok legendásak”
Ez az idézet egy egykori diáktól, Csóka Boglárkától van. Ő is rendszeres résztvevője volt a sítáboroknak, mint mondja: rengeteg élménnyel gazdagodtak gyerekként. “A tesi soha nem volt az erősségem, mégis mehettem a táborba, Falvai Marika néni és Viktor bácsi végtelen türelmének köszönhetően pedig sikerélménnyel zárult az első alkalom, így a következő években már természetes volt, hogy megyek. “
Panácz Attila szerint pedagógus szemmel több szempontból különlegesek voltak ezek az alkalmak: “élmény volt azért, mert a gyereket olyan szemmel láthattuk, amilyennel az iskolában nem. Abban az időben volt egy családlátogatás, akkor is elmentünk, hát mindenki persze a legjobbat hozta. Itt meg megismertük a gyereket, hogy hogy viselkedik, amikor nem megy neki valami, hogy mi van, amikor segíteni kell a társainak, mi van, amikor oda kell tegye magát egy kicsit. Akkor a buszon ott beszélgettünk, akkor voltak ilyen esti programok, ilyen vetélkedők, fantasztikus élmények voltak.”
A jó emlékek és az élmények Boglárkából is folyamatosan törtek fel. Az egykori diák ma már többgyermekes édesanya, de még mindig élénken élnek benne a sítáboros napok: “az én időmben – 25 évvel ezelőtt – Szlovákiában, Homolkán volt tábor. A szállásunk egy kellemes, családias hangulatú szállodában volt, itt mindig vidáman teltek a közös reggelik és vacsorák. Különleges emlék maradt, hogy hokimeccsen is szurkolhattunk, és a búcsúesték is minden évben emlékezetesre sikerültek. A közösség nagyon összetartó volt. Az utolsó évemben sajnos nem tudtam jelentkezni a táborba egy elhúzódó, komoly betegség miatt; Attila bácsi egyszer csak bejött a termünkbe, és átadta az az évi tábori kendőt. Ma is megvan a sál, idén már a kisfiam nyakában lesz valahol a fehér lankákon.”
Lesz még sítábor
“75 tábor volt, 40 év, és 4500 ember vett részt ebben a programban. És az a érdekes, hogy aki ebben részt vesz, annak egy életre szóló élményt tudtunk adni, és adunk még most is.” mondja Panácz Attila. S szintén a kuriózumok sorát hosszabbítja: az iskola birtokában rengeteg sífelszerelés van – több méretben lecek, botok, csizmák – amelyeket a résztvevő gyereket magukkal vihetnek a táborba. Csóka Boglárka is elárulta azt is, hogy a saját felszerelés mellett még mitől unikális a sítábor: “a kálváriás sítábor különlegességét ugyanaz adta, mint ami az iskola mostani szellemiségét is áthatja: a szeretetteljes gyermekközpontúság. A táborba előzetes sítudás nélkül is lehetett jelentkezni. Nemcsak megtanítottak minket a tanáraink síelni, de a felszerelést is biztosította az intézmény.“
A jövőben is lesz sítábor, ha az időjárás is engedi. Mindenesetre az elmúlt negyven év legszebb emlékeit és pillanatai bárki megtekintheti a Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskolában egészen 2027. február 25-ig, minden munkanapon 16.00 óra után.
