105 évvel ezelőtt megcsonkították Magyarországot. Június 4-én, az összetartozás jegyében Dunaszerdahely polgármesterével együtt tartottak megemlékezést, az ünnepi műsorban győri néptáncosok mellett felvidéki táncosok, és egy versmondó is részt vett. Mutatjuk Pintér Bence győri polgármester beszédét.
A szöveget változtatás nélkül közöljük:
Ízlelgessük kicsit ezt a szókapcsolatot. 2010 óta létezik ez a nap, és bár a cél nemes, kicsit keserédes, hogy külön napot kell kijelölni arra, hogy emlékezzünk: a határok csak határok, magyar testvéreink élnek szerte a Kárpát-medencében, nemcsak Magyarország területén.
Keserédes azért is, mert a kijelölt ünnepnapokat könnyű kiüresíteni. Efféle tendenciákat pedig bőven látunk manapság: nemzeti szín szalaggal átkötött lopást ugyanúgy, mint bizonyos, magyar politikusok által magyarellenességgel szavazatokat gyűjtő jelöltek – számomra, és gyanítom, sokak számára – érthetetlen támogatását a közelmúltból.
Mintha a világpolitika morajlása mostanában nem lenne épp elég fenyegető a magyarságra nézve is.
Adja magát a kérdés: polgármesterként mi a dolgunk ezekben a vészterhes időkben?
A válasz, bár lehet, hogy nem magától értetődő, de tulajdonképpen egyszerű: tartalommal megtölteni ezt az összetartozást.
Mert Győrtől, bizony, nincs messze a Felvidék, nincs messze Dunaszerdahely, sem Pozsony vagy éppen Kismarton. A mi dolgunk, hogy a határok – melyek lebontása az Európai Uniós csatlakozásunkkal megkezdődött – tényleg csak vonalak legyenek a térképen, és ápoljuk kapcsolatainkat a felvidéki testvéreinkkel éppúgy, mint a Győr környéki településekkel.
Hiszen egy közösség, sőt, egy régió vagyunk. A mi dolgunk, hogy ez ne csak akkor legyen így, amikor az állatokat tizedelő vírus határokat nem ismerve támad, ne csak akkor jussanak eszünkbe a néhány tíz kilométerrel arrébb élők, amikor a DAC szurkolóit verik a szlovák rendőrök, ne csak akkor gondoljunk Erdélyre, amikor elárasztja az ár, beszakad a bánya, ne csak akkor gondoljunk Kárpátaljára, amikor lövik az oroszok.
A mi dolgunk, hogy a mindennapokat is megtöltsük az együvé tartozás érzésével. Ehhez közös programokat, együttműködéseket kell szervezni, legyen szó sportról, kultúráról vagy éppen az önkormányzatok közötti egyeztetésekről. Mert aztán ezeket az együttműködéseket, ha megszilárdulnak, csak akadályozni lehet, de tollvonással eltörölni nem.
Éppen ezért nagyon örülök, hogy ma vendégeink között köszönthettem Dr. Hájos Zoltánt, Dunaszerdahely polgármesterét, és reménykedem benne, hogy mai közös programunk csak az első a hosszú sorban.
Fotó: Facebook/Pintér Bence
