Mennyit néz ránk a kutyánk? Érdekes kutatást végeztek az Az ELTE Etológia tanszékének munkatársai. Négy tényezőt vizsgáltak legújabb kutatásukban, amelyek azt befolyásolhatják mindezt. A fejformát, a fajta eredeti funkcióját, a kort és a személyiséget nézve arra jutottak, hogy a rövid orrú, együttműködő, fiatal és játékos kutyák néznek legszívesebben az ember szemébe.
A gazdával való szemkontaktus kialakítása mindkét félben megemeli az oxitocin szintjét, ami erősíti a társas kötődést. Ugyanakkor a kutyák nem egyforma mértékben hajlamosak szemkontaktus kialakítására – részletezik az ELTE csütörtöki közleményében. A kutyák egyedülállóan jól alkalmazkodtak az emberekhez és ebben fontos szerepe van a kommunikációnak. Érzékenyek az ember tekintetének irányára, ami segít eldönteni, hogy az üzenet nekik szól-e.
Százharminc családi kutyát vizsgáltak meg. Lemérték, milyen hosszú és széles a fejük, mert ez kapcsolatban van a látásukkal. A boxer, a bulldog, a mopsz és általában a rövid orrú kutyák a retinájuk felépítése miatt élesebben látnak a látóterük középpontjában, ezért feltételezték, hogy könnyebben létesítenek szemkontaktust az emberrel. Ezzel szemben a hosszú orrú kutyák, mint az agarak, széles panorámaképet látnak, mert az információt feldolgozó idegsejtek egyenletesebben oszlanak el a retinájukon. Ezért, ha maguk elé kell összpontosítaniuk, könnyebben elvonhatják a figyelmüket a perifériáról érkező vizuális ingerek.
A viselkedéstesztben a kísérletvezető először játékot kezdeményezett a kutyával, majd megmérte, milyen gyorsan és hányszor létesít vele szemkontaktust öt perc alatt. A kísérletvezető nem szólt és mozdulatlan volt, amíg a kutya nem nézett rá. Valahányszor a kutya ránézett, jutalomfalatot dobott neki. Eközben a gazda szótlanul ült egy széken. Mérték, hogy a falat elfogyasztása után mennyi idő telik el a következő szemkontaktusig.
Kiderült, hogy minél rövidebb egy kutya orra, annál gyorsabban alakít ki szemkontaktust a kísérletvezetővel. Valószínű, hogy a speciális retinájuk miatt élesebben látják az emberi arcot, de az sem zárható ki, hogy a gazdáik többet néznek a szemükbe, mert arcuk jobban emlékeztet egy kisgyerekére.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a fajták eredeti funkciója befolyásolja-e a szemkontaktus kialakítását. Vizuálisan együttműködő fajták például a juhászkutyák, akik a gazda kezének (botjának) iránymutatásait követik a munkájuk során. Ezzel szemben a vizuálisan nem együttműködő szánhúzókutyák a hajtó előtt futva csak hangjelzésekre hagyatkozhatnak. A kotorékebek a föld alatti élet-halál harcban szintén nem látják a gazdájukat. A különböző fajtacsoportokban azonos arányban szerepeltek hosszú- és rövidfejű kutyák. Ahogy várható volt, a vizuálisan irányított munkára kitenyésztett ebek gyorsabban alakítottak ki szemkontaktust, mint a hanggal irányítottak vagy az önálló munkára szelektáltak. Meglepő módon azonban a keverékek hasonlóan jól teljesítettek, noha 70 százalékukat menhelyről fogadták örökbe. Talán az örökbefogadásuknál, nem tudatos módon, az is szerepet játszott, hogy mennyire szívesen alakítanak ki szemkontaktust.
A kutatás az Európai Kutatási Tanács által támogatott Szenior Családi Kutya Programon belül zajlott, amelynek célja az öregedés kutatása. "Feltételeztük, hogy az öregedő kutyák nehezebben irányítják a figyelmüket, és lassabban váltanak az evésből a kísérletvezető arcára. Ez így is történt. A kutatásba csak egészséges, jól látó és halló kutyákat vontunk be, ezért úgy tűnik, hogy a szemkontaktus nehézkesebb kialakítása az öregedés természetes velejárója" – nyilatkozza Kubinyi Enikő, a program vezetője.
