A város megemlékezett október 6-ról. Mutatjuk az ünnepségen elhangzott beszédeket, ebben a cikkben Pintér Bence (TSZV) polgármester beszédét olvashatják. Változtatás nélkül közöljük.
Manapság már nemcsak történészként, de politikusként is fontos kutatnunk. Nem sokat foglalkozom országos ügyekkel, de ha kinyitom az újságot, gyakran történelmi szempontból, a magyar történelem büszke vagy gyászos pontjai szempontjából abszurd álláspontokat olvasok.
1956 kapcsán azt halljuk, hogy nem is kellett volna felkelni a szovjet önkény ellen, az hiba volt az ‘56-os hősök részéről. Trianon kapcsán azt halljuk, hogy az ország kétharmadának feladása stratégiai áldozat volt a békéért.
A történelem sajnos mindig áldozata a napi politikai újraértelmezéseknek, ezt látjuk most is. Az elmúlt évben olyan alapvető dolgok kérdőjeleződtek meg a magyar közéletben, minthogy a hazát, ha támadás éri, meg kell védeni. Azt az alapvető elvet kérdőjelezték meg egyesek, minthogy a hazát, ha elfoglalják, vissza kell foglalni.
A magyar történelem kutatói, ismerői tudják, hogy ez gyakran keserves, évszázadokon át tartó küzdelmet jelentett. Volt, aki feladta; volt, aki rossz oldalon állt; volt, aki nem a nemzeti érdeket képviselte.
De megérte kitartani és küzdeni, mert még mindig itt vagyunk; mert végül minden korban igazságot szolgáltatott a történelem: lett független Magyarország.
A történelem végül igazságot szolgáltatott azoknak a hősöknek is, akiket a megtorlók kivégzésük után temetetlenül árokba löktek, összetört testüket hozzátartozóiknak kellett titokban visszalopni és tisztességgel eltemetni.
A történelem igazságot szolgáltatott annak az Aulich Lajosnak is, akit csak 1932-ben, a májusi árvíz után találták meg a vesztőhelyen végzett ásatások során. Homlokcsontját valaki emlékbe elvitte, de aztán egy aradi kávéházban a pincérnek átadta, hogy vigye Kara György, az ásatás vezetőjének asztalához. Így 1974 óta már ő is a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszik, békében.
Emlékezzünk ma rá és társaira, emlékezzünk ma mindazokra, akik az igazságért és a hazáért szálltak síkra, de az életükkel fizettek érte. Emlékezzünk az 1849. június 29-én Győrben, rögtönítélettel kivégeztetett Woititz Adolf 21 éves győri zsidó fiatalemberre és az aradi születésű 37 éves Szwelka Rotiasra, akiket a császári és királyi század katonáinak átállásra buzdításával vádoltak.
Emlékezzünk ma rájuk is, és ne felejtsük október 6-a nem pusztán gyásznap. Október 6-án fogadalmat is teszünk, hogy nem leszünk közömbösek az igazságtalansággal és embertelenséggel szemben. Hogy gyermekeinknek nem cinizmust, hanem bátorságot örökítünk tovább. Hogy a lényegből nem engedünk: a haza szolgálatából.
(Fotó: Facebook/Pintér Bence)
