Szarka Bulcsú valósággal berobbant a felnőtt labdarúgásba. Meghatározó szerepet tölt be az NBIII-ban és a törökországi edzőtáborban jó benyomást tett a szakmai stábra is. Az eredmény: profi szerződés.
Mindig jó visszaigazolás, amikor egy fiatal játékos teljesítményét profi szerződéssel hálálja meg a klubja. Mit érzel most?
Először is nagyon örülök neki. Érzem a bizalmat és ez borzasztóan jól esik, de tudom, hogy ezzel nem áll meg a munka, nem elégszem meg ennyivel.
Sok mindent történt ebben a szezonban: meghatározó szerep az NBIII-ban, törökországi edzőtábor az NBI-es kerettel. Megváltozott az élet és a munkamorálod ezekkel a tapasztalatokkal?
Volt időm és lehetőségem is megtapasztalni azt, amire szükség van a felnőtt labdarúgásban. Különösen jó tapasztalat volt a Törökországban eltöltött tíz nap. Ott tudtam igazán felmérni először és testközelből, hogy mi az elvárt szint és ehhez képest hol tartok.
Mit hoztál haza magaddal ebből a tapasztalásból?
Fizikálisan sokat kell még fejlődnöm, mert azért nem vagyok túlságosan magas és erős sem. Olyan pozíciókban számít rám a szakmai stáb, ahol kiemelten fontos a párharcok megvívása és a testi erő. Ugyanakkor azzal, hogy izmot szedek magamra a labdás és labda nélküli gyorsaságban is még van hova fejlődni.
Edzőmeccseken, éles körülmények között is tudtál bizonyítani. Ezek is az előbb elmondottakat igazolták? Hogy érezted magad a pályán?
Főleg hatos pozícióban próbált ki a szakmai stáb ezeken a meccseken, azt gondolom, hogy felnőtt szinten talán ez lehet a jövőm. Manapság a legtöbb csapatban erős, magas csatárok mozognak fent, velük belső védő pozícióból nehezebb az én magasságommal felvenni a versenyt, ezt próbálom kompenzálni fizikálisan és játék olvasásban. A kinti meccseken – főleg a Partizan Belgrad ellen – jónak éreztem a teljesítményemet. Az NBIII-ban még továbbra is belső védőt játszom, ez most főként a fizikális fejlődéshez és a gyorsabb reakcióhoz, játék olvasási képességhez tesz hozzá sokat.
Kicsit menjünk vissza az időben: Albertirsán indult a karriered, majd Cegléden folytattad. Mire emlékszel vissza szívesen az első futball élményekből?
Albertirsán Varga Viktor és Holló György, akik terelgettek és nagyon meghatározó volt, hogy egészen kis koromtól a nagyobb korosztályokban igyekeztek lehetőséget adni nekem. Ez utólag rengeteget tett a fizikális és szellemi fejlődésemhez is. Cegléden Kecskeméti Józsefnek köszönhetek rengeteget. Igazán jól érzés visszagondolni ezekre az időkre, ahol megkaptam az alapokat.
Tizennégy éves korodban jött a változás és a döntés kérdése. Hogy alakult mindez?
A nyolcadik osztály után sok helyről jött érdeklődés, több akadémián jártunk próbajátékon, de a számításaimat már első pillanatban Győrben találtam meg. Nem egyedül jöttem, Tóth Olivérrel ketten csatlakoztunk az ETO-hoz. Ezzel párhuzamban a Fehér Miklós Gimnáziumba is felvételt nyertem, így igazából egy új élet kezdődött.
Negyedik évedet töltöd már az Akadémián, végig jártad a korosztályos csapatokat. Az itt eltöltött évek alatt mire vagy a legbüszkébb, melyik pillanat volt a legemlékezetesebb?
Tavalyi évben volt a legszebb és legemlékezetesebb pillanat, amikor az U17-tel megnyertük a Magyar Kupát. Óriási élmény volt a válogatott edzőközpontjában pályára lépni, igazi szurkolótábor előtt, saját teljesítményem is rendben volt és a végén a kupát is a magasba emelhettük. Ez nagy élmény volt, amit szívesen átélnék még párszor.
Miben tudtál leginkább fejlődni az itt eltöltött évek alatt, voltak hullámvölgyek is, amikből mindig tudsz építkezni?
Őszintén megmondva volt egy pillanat, amikor külső behatásra volt szükségem. Volt egy időszak, amikor nehezen viseltem meccsen bizonyos szituációkat és nem megfelelően kezeltem ezeket a helyzeteket. Szükség volt arra, hogy a hozzám közel álló emberek megértessenek velem bizonyos folyamatokat. Nem voltam elég érett, de sikerült ezen túljutni és ez végtére is fontos állomása volt a karrieremnek.
A profi szerződés akár ennek is jó visszaigazolása lehet, hiszen a szakmai stáb a lehető legtöbb aspektust megvizsgálja egy játékos esetében, amikor szerződést kap. Mit láthatott meg benned a Steven Vanharen vezette stáb?
Amit ki tudnék emelni, és tudom, hogy az ETO-filozófiájának, valamint játékának is kulcsa, hogy jól lépek be a mezőnybe labdával. A játék olvasása, így a játékintelligenciám is azt hiszem átlag feletti, hiszen egyelőre ezzel tudom kompenzálni a magassági és fizikális hátrányokat. A mentális fejlesztésre is nagy hangsúlyt fektetek, elengedhetetlen a stabilitás ezen a téren.
Van-e olyan karrierút, amit látsz magad előtt? Van-e példaképed?
Az álmom, hogy az NB1-ben, az ETO Stadionban a mi szurkolóink előtt pályára tudjak lépni. Most ez a lépés van előttem és erre fókuszálok. Talán most ennél tovább nem is akarok tekinteni, felesleges nyomást nem akarok magamra tenni, éppen elég lesz ezt a lépést meglépni. De készen vagyok rá és nagyon vágyom is erre. Példaképemnek a labdarúgásban Szoboszlai Dominikot tekintem. Minden edzését, megjelenését és aktivitását követem, abszolút követendő útnak tartom az övét. (Kép és szöveg: eto.hu)
