Tatárjárás kori tömegsírt tártak fel a régészek a Bács-Kiskun vármegyei Tázláron, melyből összekötözött végtagú, zsugorított helyzetben eltemetett áldozatok maradványai kerültek elő.
Gallina Zsolt ásatásvezető régész elmondta: az egykori halasi járás egyik legnagyobb régészeti lelőhelyén végeznek feltárást Tázláron, amelyet "a nép nyelve Templomhegy néven őrzött meg". Egy Árpád-kori temető, egy tatárjárás kori erődítésrendszer részeit és áldozatok nyomait kutatják. Céljuk az erődítésnek használt árokrendszer minél hosszabb szakaszának feltárása, illetve a tatárjárás kori ostrom és pusztítás minél teljesebb körű bemutatása.
A szarmata koron kívül egy gazdag honfoglalás kori női lovas temetkezést, az Árpád-kori és a kunok által épített késő középkori templomot, több mint nyolcszáz Árpád-kori és késő középkori sírt és több tucat tatárjárás kori áldozat maradványait tárták fel már eddig.
A 10. századtól folyamatosan 1241-ig Árpád-kori magyarok népesítették be a mai Tázlár területét.
Az itt élők a 11. század végén és a 12. század elején templomot építettek és e köré temetkeztek. Falvaikat, templomukat és temetőjüket a mongol hódítás hírére árkokkal próbálták védeni, de a tatárjárás mindent felégetett, elpusztított.
A településhez tartozó templomot a Duna-Tisza közén a legnagyobbnak számító, több mint 100 méter külső átmérőjű, mindent keresztül vágó, hármas körárokrendszerrel vették körbe, melynek feladata nem a temető lehatárolása, hanem a templomkörzet védelme volt a betörő mongol hordák ellen. A régészek a külső és a középső árokrendszer hozzáférhető részének teljes feltárásával feltérképezhettek egy tatárjárás kori védművet és egy ostrom lefolyását.
A tatárjárást követő évtizedekben vagy a búvóhelyükről visszatérő magyarok, vagy az itt megtelepülő korai kun csoportok beköltöztek a templom közelébe az erődített külső árkon belülre, és itt építették fel meglepő fejlettségű, bélelt falú, nagy méretű, összetett szerkezetű veremházaikat.
A 14-15. század fordulóján az Árpád-kori helyén templomot állítottak, és ismét annak közelében, valamint a templom belső részébe temették el halottaikat. Háromezer fölé tehető a 11. és a 16. század között az ide eltemetettek száma.
A lelőhely jelentőségét a feltárt tatárjárás kori védműrendszer mérete és az áldozatok magas száma adja.
Nemrégiben az Árpád-kori és a középkori sírok mellett, a tatárjáráskor kiásott külső és középső kerítő árok újabb szakaszait tárták fel.
A külső árokban néhány emberi koponyát, a középső árokban nagyjából négy méter hosszú szakaszon az árokba hullott emberi tetemek újabb maradványait találták meg, és előkerült több tatárjárás kori, felhúzott lábakkal, összekötözve eltemetett vagy fej nélküli áldozat is.
A feltárással párhuzamosan fémdetektoros leletfelderítés is folyt. Ennek során honfoglaláskori bronz lószerszámveret, ezüst gyűrű, tatárjárás kori érmék, valamint középkori fülesgomb, öv- és pártaveretek kerültek elő.
Gallina Zsolt kiemelte: igyekeznek mindennek emléket is állítani. Régészeti emlékparkot hoznak létre és folyamatosan bővítik. Elvégezték a templomok jelképes helyreállítását, ami egy arasznyi magas fal felépítését jelentette, és magyarázó táblákkal látták el.
Eredeti kivitelében rekonstruálják folyamatosan a tatárjárás kori védműrendszert is, amely markánsan és jelképesen körbe öleli az Árpád-kori és a már kereszténnyé vált kunok Árpád-korit is szimbolikusan övező templomát.
(Forrás: MTI – Fotó: MTI / Bús Csaba)
