2026-ban immár 16. alkalommal rendezték meg a „Wallenberg nyomán” elnevezésű országos középiskolai vetélkedőt, amely Magyarország egyik legrangosabb, humanitárius és történelmi témájú tanulmányi versenye. A megmérettetés középpontjában Raoul Wallenberg svéd diplomata élete és tevékenysége áll, aki a II. világháború alatt zsidók ezreit mentette meg Budapesten.
A verseny ugyanakkor túlmutat egyetlen történelmi személyiségen: fókuszában a holokauszt története, az embermentők példája, a kisebbségek sorsa, a rasszizmus elleni küzdelem és az emberi jogok védelme áll. A programban határon túli, magyar tannyelvű középiskolák diákjai is részt vesznek.
Az öt elődöntő egyikét – sok év óta először – Győrben rendezték meg. A házigazda szerepét a Győri SZC Pattantyús-Ábrahám Géza Technikum vállalta.
A város képviseletében Tóth Péter kabinetvezető köszöntötte a résztvevőket. Mint hangsúlyozta: a vetélkedő azért is példaértékű, mert nem csupán lexikális tudást vár el a diákoktól, hanem kreatív és interaktív megoldásokat is.
A tanulóknak a felkészülés során videókat, interjúkat kellett készíteniük túlélőkkel vagy leszármazottaikkal, projektfeladatokon keresztül bemutatniuk saját településük zsidó emlékeit, illetve embermentőit. A verseny így nemcsak a múlt megismeréséről, hanem a személyes kapcsolódásról és felelősségről is szól.
A „Wallenberg nyomán” vetélkedő középpontjában az empátia, a tolerancia és a polgári bátorság áll.
Az egyik legfontosabb üzenet a közömbösség elleni fellépés. Wallenberg legnagyobb ellenfele nem csupán a fegyveres erőszak volt, hanem a társadalom hallgatása és közönye. A mai világban is komoly veszélyt jelent, ha elfordítjuk a fejünket az igazságtalanság láttán. A verseny arra ösztönzi a fiatalokat, hogy merjenek észrevenni és cselekedni.
A másik meghatározó gondolat a személyes felelősség. Wallenberg példája azt mutatja: egyetlen ember is képes változást elindítani. A jócselekedethez nem feltétlenül hatalom vagy különleges pozíció szükséges – elszántság és erkölcsi tartás annál inkább.
A diákok a verseny során „nyomkeresőkké” válnak: nem csupán egy tanulmányi megmérettetés részesei, hanem az emlékezet őrei is. Az ő generációjuk feladata, hogy a „soha többé” ne üres szlogen, hanem valós társadalmi felelősségvállalás legyen.
Tóth Péter beszédében a helyi kapcsolódási pontokra is felhívta a figyelmet.
Pattantyús-Ábrahám Géza testvére, Pattantyús-Ábrahám Imre 1891-ben született Illaván, Baross Gábor szülőfalujában. Kohó- és gépészmérnökként 1941 nyarán vette át a Győri Vagon- és Gépgyár Rt. irányítását.
1944-ben Győrben is megkezdődött a zsidók deportálása. Pattantyús-Ábrahám több zsidó munkatársa elhurcolását akadályozta meg, ezért a „magyar Schindlerként” is emlegetik, utalva Oskar Schindler példájára. Ugyanazzal a módszerrel – gyári munkára hivatkozva – próbálta megmenteni alkalmazottait. Összesen három család deportálását tudta megakadályozni.
A megmentettek között volt Winkler Dezső legendás járműkonstruktőr és családja is, akinek a Botond nevű, négykerék-meghajtású terepjárót köszönhetjük. Winklert és feleségét csecsemő kisfiukkal már bevagonírozták, amikor sikerült elérni részleges szabadulásukat.
Winkler 1945 februárjáig munkaszolgálatosként irányította a gyárban a munkát, 1944-ben a nyilasok Sopronkőhidára hurcolták, ahonnan kiszabadult, később ismét elhurcolták. Végül München környékén tudott megszökni.
(Fotó, forrás: gyor.hu)
