Hat történeten keresztül mutatja be a kiállítás azt a folyamatot, hogyan alakult ki az a fontos szerep, amelyet a polgárság betöltött az ipar, kereskedelem, a tudományok, a kultúra, a közélet terén. A hat történethez járul a vándorkiállítás helyszínein az adott település, megye, régió polgárosodásának „története” – családok, kiemelkedő személyiségek és teljesítmények bemutatásával. Ezeket megismerve érthetjük meg, miként lehetett bárki – származásra, nemre való tekintet nélkül – „hazájának hasznos polgára”, ahogy ezt Kner Imre édesapjának írt levelében célként megfogalmazta. A szabadság adta lehetőségek országában, a 19. századi Magyarországon…
A hat történet:
1. Fischer Mór – Egy hungarikum születése, a herendi porcelán
Fischer Mór (1800-1880), a tatai Esterházy uradalom kocsmabérlője egy keménycserép-gyár bérleti működtetése után megvásárolta és felvirágoztatta a herendi porcelánüzemet. Bischitz Dávidné Fischer Johanna 1866-ban egyik alapítója lett a Pesti Izraelita Nőegyletnek, céllal jött létre, s a jótékony gazdag asszonyok olyan szociális ellátó-rendszert alakítottak ki, Ő volt az első nő – leszámítva a szentek ábrázolását – akinek Budapesten szobrot állítottak 1889-ben.
2. Korányi Frigyes és Sándor – a magyar orvostudomány megteremtői
Korányi Frigyes (1828-1913) ideggyógyász orvos, 1884-től a MTA levelező tagja, 1886-tól az egyetem rektora. 1908-ban bárói rangot kapott, 1891-ben a főrendiház örökös tagja lett. Korányi Sándor (1866-1944) 1893-94-ben az ideggyógyászat magántanára a budapesti egyetemen, 1927-től a budapesti egyetem orvoskara képviseletében felsőházi tag. Ifj. Korányi Frigyes (1931-1932) gazdaságpolitikus, 1923-31 között háromszor pénzügyminiszter, párizsi követ és Pénzintézeti Központ elnöke.
3. Német mérnökök magyar földön – Ganz Ábrahám és Mechwart András
Ganz Ábrahám (1814-1867) 1858-62 között építette fel az a faszerkezetes vasöntödét, amely a későbbi Ganz ipari birodalom bölcsője lett. Mechwart idejében történt meg a Ganz és Társa Vasöntöde nagy ipari vállalattá fejlesztése. Mechwart Andrásnak (1834-1907) számos szabadalma hozott sikert a Ganz-gyárnak, amelyek közül a malomipari hengerszékeket gyártották a legnagyobb számban.
4. Sina György és Simon – Az „Aranyember” és családja
A Sina család Dél-Albániából került a Habsburg Birodalomba. Sina György (1782-1856) kereskedő a Lánchíd építésének finanszírozást szervezte meg, és ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Támogatta Széchenyi István vasútépítési és folyamszabályozási vállalkozásait is. A hagyomány szerint Jókai Mór róla mintázta aranyember címszereplőjének, Tímár Mihálynak az alakját. Fia, Sina Simon (1810-1876) örökségének átvételétől élete végéig minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogatott: hozzájárult a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdaság fejlesztéséhez, iskolai és népnevelési programokhoz.
5. A nemzeti zene megteremtői: Rózsavölgyi Márk, Bihari János
Rózsavölgyi Márk (eredetileg Rosenthal) (1789-1848) zeneszerző, hegedűművész, a „csárdás atyja”. Ő alapította a Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadó vállalatot. Bihari János (1764-1827), a magyar „Orpheus”, a 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelesebb képviselője. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotják. Nem bizonyított feltevés szerint a Rákóczi-nótának és a Rákóczi-indulónak is ő a szerzője.
6. A polgárság önmegvalósítása a művészsorsokban – Borsos József, Barabás Miklós, Jókai Mór
Borsos József (1821-1883) Bécsben hamar közkedveltté vált és számos megbízást kapott, de Pest-Budára is eljutott tehetségének híre. Arcképei és életképei elnyerték a közönség tetszését és nagyrabecsülését. Az 186as években Pesten Doctor Alberttel társulva fényképészeti műtermet nyitott. A festő-fotográfus a budai Szép Juhászné vendéglő tulajdonosaként halt meg. Barabás Miklós (1810-1898) itáliai tanulmányútja után, 1835-től jelentős része volt abban, hogy Pest művészi központtá vált. Ő volt az első művészetéből megélni tudó festőnk, szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette. Jókai Mór (1825-1904) bár nemesi családból származott, életmódja inkább polgári volt. A pápai református gimnáziumban együtt tanult Petőfivel. Már életében klasszikussá vált. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész ország ünnepelte, megindult műveinek gyűjteményes sorozata, a száz kötetes Nemzeti Díszkiadás.
A MI TÖRTÉNETÜNK…
NAGYCENK, SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKMÚZEUM – 2010. augusztus 19. – 2010. szeptember 30.
Id. Storno Ferenc (1821-1907)
Id. Storno Ferenc Kismartonban született, gyermekkorát Landshutban töltötte, ahol a családi hagyomány szerint kitanulta a kéményseprő mesterséget. Közben rajzolással töltötte minden szabadidejét, a müncheni képzőművészeti akadémián szerette volna tovább képezni magát, de rosszabbodó családi és anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé. Folytatva ősei hivatását, vándorló kéményseprő lett, s 1846-ban végleg letelepedett Sopronban.
Szorgos művészeti önképzéssel és kiemelkedő tehetségével egyre több festészeti megrendelésre tett szert. Az 1850-es évektől az építészet és az akkoriban meginduló műemlékvédelem területén kifejtett tevékenysége hozta meg számára a szakmai elismerést. A történelmi Magyarország területén rengeteg középkori műemlék felmérését végezte el elsőként. Restaurátori munkákat, műemlék-helyreállításokat is vállalt ifj. Ferenc festő és Kálmán építész fiával együtt. Bécsi barátja, Friedrich Amerling festőművész hatására tudatos műgyűjtésbe kezdett, mely elsősorban a 17-19. századi kézműves, céhes ipar termékeire, használati eszközökre, bútorokra terjedt ki.
A németül beszélő Storno Sopron városának megbecsült polgára lett, részt vett a városi polgárság intézményeinek létrehozásában és működtetésében.
Széchenyi István (1791-1861)
A magyar rendek reformellenessége a 19. század első évtizede után tarthatatlanná vált. Erről néhány zseniális adottságú, világlátott, művelt politikus és hazafi sikerrel győzte meg nemesi társait. Közöttük is legelszántabban tette ezt gróf Széchenyi István. Optimizmusát a reformkorban a nagypolitika rangjára emelte és sorban valósította meg a jövő beruházásait. És – noha már ezért is a magyar történelem legnagyobbjai közé kellene sorolnunk – nem érte be ennyivel. Óriási külföldi, elsősorban angol tapasztalat birtokában jól tudta, hogy a politikai rendszerváltás néhány óra és nap alatt levezényelhető, a gazdasági folyamatok megváltoztatása emberöltőnyi időt is kíván. A mindennapok rendszerváltása, a társadalom mentális átalakulása generációkon át tartó, hosszú folyamat. Nem volt nehéz nem észrevennie, hogy a társadalom gondolkodását is át kell programozni, az átalakulás emberi tartalmára is figyelmet fordító rendszerváltásra van szükség Magyarországon. E lelki-kulturális polgárosodási folyamat részét képezte az öltözködés és viselkedéskultúra Nyugat-Európában honos szabályainak hazai érvényre juttatása, a szabadidő eltöltésének, a társas érintkezés normáinak elfogadtatása a magyar társadalom nagy részével. Ennek érdekében tartott 5 órai teát katonáinak a Hortobágyon, ezért vezetett be új megszólítási formát a magyar nyelvben (Önözés), egyáltalán ezért tartotta fontosnak az anyanyelv ápolását és a modern polgári társas érintkezés kereteinek megteremtését. A nyugati mintájú civilizatorikus fejlődés személyes modelljéhez önmaga adta a mintát – az akkori szemléletmód szerint – különc viselkedésével, életmódjával, kastélya berendezésével.
A vándorkiállítás helyszínei: SALGÓTARJÁN, NÓGRÁDI TÖRTÉNETI MÚZEUM; NAGYCENK, SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKMÚZEUM; BÉKÉSCSABAI, MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM; NAGYVÁRAD, KÖRÖSVIDÉKI MÚZEUM; NYÍREGYHÁZA, JÓSA ANDRÁS MÚZEUM,; KASSA, KELET-SZLOVÁKIAI MÚZEUM; ZALAEGERSZEG, GÖCSEJI MÚZEUM
