Néhány éve az édesapja úgy vitte be a mászóterembe 17 évesen, ahol arra kérte az edzőket, valami izmot rakjanak a lányára, mert elfújja a szél, ma pedig egyike azoknak, akik első női magyar mászóként jutottak fel az 5120 méter magas Yukhin-hegy csúcsára Kirgizisztánban.
Pákozdi Izabella Nyúlon él a szüleivel, főiskolára jár és mindene a hegymászás. Túl van jó néhány teljesítménytúrán, élete első expedícióján, jövőbeli tervei között is hangsúlyos szerepet kapott a sport, holott csak egy nyári edzésnek indult a történet. 17 évesen csupán egy kis izomzat erősítésnek szánta a falmászást, amikor a győri IBEX falai közé belépett, hiszen valóban nagyon vékony volt.
Izabella jól érezte magát, hamar befogadta a mászó közösség és fiatal kora ellenére nagyon gyorsan fejlődött a sportban.
Kovács Albert volt az edzője, aki egy hónap teremben gyakorlás után kivitte őt és társait a Bakonyba sziklát mászni. „ Ereszkedtünk, szereltünk, de nem volt benne gyakorlatom, előtte nem futottam, nem csináltam teljesítménytúrákat, kifejeztetetten kényelmetlen volt a helyzet. Ügyetlennek, erőtlennek éreztem magam, nem is értettem mit keresek ott. De Albert nem az az edző, aki hagyja, hogy elhatalmasodjon a kétségbeesés, így aztán nem sokkal később már a Schneebergen találtam magam. Ez volt az első komoly hegymászásom, nem találtam ott sem a helyem.”
Korábban többször is elindult a megmérettetés felé, de még nem jött el az idő, még nem volt elég magabiztos. A fordulópontot Ausztria legmagasabb hegycsúcsa, a 3798 méter magas Glockner hozta 2016 nyarán.Aztán lassan, de biztosan megérett a fő gondolat, a Yukin-hegy. Egy évig készültek rá, így ő és a szülei is fel tudták dolgozni, hogy a „pici lány” elindul a nagy hegy felé. Kovács Zoltán hegymászó volt az edzője , aki folyamatosan hajtotta, hogy fusson, eddzen, mert nem fogja bírni
Hogy milyen érzés első magyar női hegymászóként feljutni a csúcsra?:
„Azt hittem katartikusabb élmény lesz, de az az igazság, hogy nem tudtam felfogni ott és akkor, hogy mi történik. Zoli (Kovács Zoltán) és Albert (Kovács Albert) végig mellettem voltak és segítettek. Amikor felértünk furcsa érzés volt, hogy a többiek jöttek gratulálni, meseszerű volt az egész. Az éjszakát fent töltöttük a csúcson, aztán hajnalban a fagyos havon, a nyomokban haladva indultunk lefelé. Számomra az alaptáborba való lejutás katartikusabb élmény volt, mint a csúcs elérése. Nagyon elfáradtam és nagyon büszke voltam magamra. Megcsináltam.
Gratulálunk Izabellának, és sok további csúcs meghódítását kívánjuk még neki!
Forrás:Kisalföld.hu
