A Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum összefogásában új szempontok alapján vizsgálják meg az összes, hazai közgyűjteményben őrzött aranybullát, azaz aranyból készült királyi pecsétet. A kutatásban a technológiai területeken egyre meghatározóbb győri Széchenyi István Egyetem is részt vett: a felbecsülhetetlen értékű tárgyakról az intézmény nemzetközi színvonalú Röntgen–CT Laboratóriumában hazánk legkorszerűbb, legnagyobb teljesítményű ipari CT-berendezésével készítettek egyedülállóan pontos felvételeket.
Fegyveres őrök kíséretében szállították a szakemberek a Széchenyi István Egyetemre azokat a történelmi ereklyéket, amelyek pótolhatatlan adalékot jelentenek hazánk XII–XVIII. századi történetéhez. Dr. Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatóhelyettese kifejtette: tavaly ünnepeltük II. András király Aranybullájának 800. évfordulóját. Ennek kapcsán vetődött fel, hogy érdemes volna a legkorszerűbb tudományos módszerekkel megvizsgálni a hazánkban fennmaradt valamennyi aranybullát – azaz királyi aranypecsétet –, amire eddig sohasem került sor.
„A nevezetes 1222-es oklevélről, az Aranybulláról tudjuk, hogy hét példányban készült, amelyek azonban elvesztek, csak átiratokból ismerjük a szövegét. Számos aranypecsét ugyanakkor átvészelte a történelem viharait Magyarországon, amelyek közül nyolc a mi intézményünk, négy pedig a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában van. Valamennyit elhoztuk a Széchenyi István Egyetemre, itt található ugyanis hazánkban a legjobb olyan berendezés, amivel ipari CT-felvételek készíthetők. A bullák szerkezetére, anyagára, készítési technikájára vagyunk elsősorban kíváncsiak” – fejtette ki dr. Rácz György.
Hozzátette: II. Andrástól egy 1221-es és egy 1224-es oklevélen maradt fenn aranypecsét, amelyek ugyanazzal a pecsétnyomóval készültek, ilyen függhetett az Aranybullán is.
.JPG)
A hazai aranybullák közül a legrégebbi – egy kisméretű, két préselt darabból összeállított – III. Bélától (1172–1196) származik, a legkésőbbi pedig Mária Teréziáé (1740–1780), amelyet az erdélyi kiváltságlevélre erősítettek. Különleges példány Imre királyé 1202-ből, amelyen a magyar sávozott címer legkorábbi datált ábrázolása látható. Ezeken kívül IV. Bélától (1235–1270) négy, IV. (Luxemburgi) Károly német–római császártól (1355–1378) kettő, I. Mátyástól (1458–1490) és II. Ferdinándtól (1619–1637) egy-egy aranypecsét maradt fenn (Mátyásé Sopron város 1464-es kiváltságlevelén). Orosz Péter, a kutatócsoport tagja, az Iparművészeti Múzeum ötvös restaurátora, a Néprajzi Múzeum állományvédelmi csoportvezetője szerint a CT-vizsgálatok nyomán látszanak a készítéstechnikára utaló jelek – például peremhajtások, forrasztási nyomok –, valamint kimutathatók a cizellálás során használt anyagok maradványai.
Dr. Kozma István, a Széchenyi István Egyetem Röntgen–CT Laboratóriumának vezetője elmondta, hogy a laborban elsősorban anyagvizsgálatokat, roncsolásmentes káreset-analíziseket, elektronikai alkatrészek vizsgálatát, geometriai méréseket, elemzéseket végeznek külső partnereknek, de az elmúlt másfél évtizedben több történelmi jelentőségű kutatásban – így például Széchényi Pál kalocsai érsek Nagycenken található múmiája, valamint a Szent László-herma vizsgálatában – is részt vettek.
„Nagy előnyt jelent, hogy nálunk található az ország legnagyobb teljesítményű ipari CT-berendezése. Ezzel rendkívül pontos, nagy felbontású felvételek készíthetők, akár nagyobb falvastagság esetén is. A gép mikrofókuszú röntgencsővel és síkdetektorral is rendelkezik, aminek köszönhetően rendkívül szép rekonstrukciót, »digitális másolatot« tud készíteni a vizsgált tárgyakról, így az aranybullákról” – részletezte dr. Kozma István.
Dr. Rácz György végezetül elmondta: a két közgyűjtemény – a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum –, valamint a többi konzorciumi partner összefogásával tovább folyik az aranybullák vizsgálata, amelynek eredményeiről közös tudományos publikációban számolnak majd be.
