A legnagyobb magyar színészek közé tudott emelkedni, pedig negyvenéves volt már, mikor átszökött feleségével a Ceausescu-rendszer elől hazánkba. Kacifántos életének egyik állomása városunk, Győr volt. Bács Ferenc színészre emlékezünk halálának évfordulóján.
Bács Ferenc pár évvel a második világégés előtt, 1936-ban született Nagyszeben községben. Hogy a sport fontos szerepet töltött be az életében, édesapjának köszönhető: egy ideig a kolozsvári fociklub játékosaként rúgta a bőrt. A fiatal Bács kipróbálta magát a vívásban, majd a kosárlabdánál állapodott meg, egészen a román ifjúsági válogatottságig vitte.
Érdeklődési köre rendkívül széles volt: jelentkezett az orvosira és fel is vették. Agysebész akart lenni. Ezzel egy időben azonban a színjátszás felé kezdett kacsingatni, majd a válaszúthoz érve a színészetet választotta a gyógyítás helyett. A marosvásárhelyi színház tagja lett. A román nyomás viszont folyamatosan erősödött, a színházban azonban magyarul játszhattak.
Már színészként ismerkedett meg feleségével, a kisgyermekes Tanai Bellával. A Ceausescu-rendszer egyre inkább szorította a színházat is, végül úgy döntöttek, Magyarországra költöznek négyen, hiszen akkor már közös gyermekük, Kati is megszületett (aki később szintén színész lett). Semmijük nem volt, csak a tehetségük. Először Miskolcra mentek, majd onnan Győrbe kerültek, mivel itt lakást is kaptak, és itt játszott Bács egy ideig a győri szinházban.
Nemcsak a színház, hanem a filmipar is felfedezte Bács tehetségét, évekkel később országszerte ismertté vált. Egyebek mellett ő adta a magyar hangját a nyolcvanas évek nyugat-német sikersorozatának egyik főszereplőjének, Brinckmann professzornak, a fiatalabbak pedig a Gyűrűk urából ismerhetik a bársonyos mély hangot, ő szinkronizálta Gandalfot.
Fotó: Nemzeti Filmintézet
