Február 19-én, a Magyar Ápolók Napján a Petz-kórházban ünnepélyes keretek között koszorúzással tisztelegtek Kossuth Zsuzsanna emléke előtt. A jeles nap 2014 óta hivatalosan is a magyar ápolók ünnepe; a dátum Kossuth Zsuzsanna születésnapjához kötődik, aki az 1848–49-es szabadságharc idején a sebesült katonák ellátásának megszervezésével a hazai ápolás egyik megalapozója lett.
Az ünnepséget Csordás Adrienn ápolási igazgató nyitotta meg, aki hangsúlyozta: „Kossuth Zsuzsanna öröksége ma is él közöttünk — minden betegágy mellett, minden döntésben, minden csendes, de életet formáló pillanatban.”
Hozzátette az idei ICN-üzenet (International Council of Nurses, Ápolók Nemzetközi Tanácsa) fontosságát is: „Empowered Nurses Save Lives – A megerősített ápolók életeket mentenek. Ez nem csupán mottó, hanem szakmai iránytű: a tudásunk, tapasztalatunk és szakmai ítélőképességünk érték, és a biztonságos munkakörnyezet, a megfelelő létszám és a szakmai autonómia nem kiváltság, hanem feltétel.”
Az ünnepségen ezt követően Szincsák Miklósné és Heidinger-Pap Kitti vezető ápolók mondtak beszédet. Kiemelték: „Kossuth Zsuzsanna helye ott van a hazai történelmi személyiségek sorában. Kis nemzet lányaként szerény körülmények között teljesítette ápolói és kórházszervezői feladatát az 1848–49-es szabadságharcban.” Beszédükben hangsúlyozták, hogy az ápolói hivatás nem csupán szakma, hanem elköteleződés és szolgálat is. Felidézték, hogy országos hadi főápolóként fáradhatatlanul szervezte a sebesültek ellátását, 72 tábori kórház létrehozásában vállalt szerepet, és a korát megelőző higiéniai rendszabályokat vezetett be.
Mint fogalmaztak, hitvallása ma is iránytű az ápolói közösség számára: „Rend, pontosság, józan erkölcs, önfeláldozás, hűség, gyöngédség, hazaszeretet.”
Az ünnepségen elhangzott az a személyes vallomás is, amely talán leginkább kifejezi Kossuth Zsuzsanna emberségét: „Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem, ha egy nyomorúságos szív terhén könnyíthettem. A magam szenvedéseit alig éreztem.”
Az esemény megható pillanata volt, amikor nyugdíjba vonulása alkalmából elköszöntek Horváth Andrásné Vera nénitől, a Széchényi István Egyetem Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Szociális Technikum és Szakképző Iskola igazgatóhelyettesétől. Kimagasló szakmai munkáját, valamint az egészségügyi szakemberképzés területén végzett áldozatos tevékenységét az intézmény egy csokor virággal és elismerő szavakkal köszönte meg.
A Magyar Ápolók Napja minden évben emlékeztet bennünket arra, hogy az egészségügy egyik legfontosabb pillére az ápolói közösség. Az ő tudásuk, emberségük és kitartásuk nélkülözhetetlen a betegellátás mindennapjaiban.
(Fotó, forrás: Petz-kórház)
