Szicília és Tunézia partvonala között félúton helyezkedik el egy kicsi, Pantelleria nevű olasz sziget.
.jpg)
Pantelleriának tipikusan mediterrán éghajlata van hosszú, száraz nyarakkal, enyhe telekkel, kis mennyiségű csapadékkal, ami eléggé megnehezíti a mezőgazdálkodást. A sziget lakói mégis inkább földműveléssel, mint halászattal foglalkoznak, köszönhetően találékonyságuknak.
A növénytermesztés egyedi módját alkalmazzák, amivel kapribogyót, narancsot, és egy Zibibbo nevű szőlőfajtát termesztenek, amiből később édes bor készül.
Pantelleria szőlőültetvényein egy, még a Föníciaiak által használt technikát alkalmaznak, akik több, mint 2500 évvel ezelőtt érkeztek a szigetre.
A farmerek a szőlőtőkéket először is keskeny, tál alakú gödrökbe ültetik, amik megvédik a növényeket a sziget erős szeleitől, valamint összegyűjtik az értékes nedvességet. A szőlő fő szárát ezután óvatosan megmetszik, így az bokorrá fejlődik, inkább széltében, mint fölfelé terjeszkedik. Az üreget, amibe ültették folyamatosan szélesítik, mélyítik, hogy a bokor megfelelően növekedjen. Végül az érett szőlőfürtöket Július végén szüretelik le egy rituális szertartás keretein belül.
Pantelleria lakói narancsot is termesztenek, de mivel a narancsfák magasabbra nőnek a szőlőtőkéknél, ezért a földbe ásott üregek nem elég mélyek ahhoz, hogy megvédjék a növényeket az erős szelektől. Ehelyett minden egyes narancsfa köré egy magas, száraz, kör alakú kőfalat emelnek, kialakítva így egy kis, falakkal körülvett kertet, amit jardinu-nak neveznek.
A kis kert saját mikroklímával rendelkezik, ami hűvösebb, és nedvesebb, mint a külső környezeté. A széltől való védelem mellett a falak felületén lecsapódik az éjszakai tengeri köd párája, a vízcseppek pedig egyenesen a talajba gördülnek, nedvesen tartva azt. Ez a módszer lehetővé teszi a farmereknek, hogy citrusféléket termesszenek mesterséges öntözés nélkül.
