Az állandó fűnyírási inger természetes mindazoknál, akik szeretik a rendezett kertképet, a szépen karbantartott gyepet. A nyári időszakban hetente végigmennek a zöldön, letolják a rakoncátlan és túlságosan megnövekedett fűszálakat, kigyomoznak, hogy egyetlen pitypang vagy kósza lóhere se maradjon a szabályos gyepszőnyegben. Néhány éve azonban Angliában elindult egy kisebb mozgalom, a „No Mow May” ami szabadfordításban annyit jelent: „vágatlan május”. Nem jár más „kötelezettséggel”, minthogy engedjük el egy hónapra a fűnyírást és a gyomolást a kerti zöldben, hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát és saját ritmusában növekedjen minden növény, még az említett gyomok is. De miért legyünk ilyen engedékenyek?
A gyermekláncfű és a hasonló korai, többnyire gyomként kezelt növények nem véletlen dugják ki a fejüket a földből: ekkor még kevés a beporzó, nem nagyon van nektárdús növény, ők a hírnökök és a méhek nagy segítői. Miért számolnánk hát le velük? Csak, mert „belerondítanak” a megtervezett, kicentizet gyepbe? Ugyan! Inkább segítsük a méheket, hiszen egyre nehezebb a dolguk, egyre csak pusztulnak a populációk. Ha ezt a hónapot elengedjük, vadregényesebbé válik a kert ugyan, de a hozzánk látogató méheknek segítségére leszünk. A közelmúltban éppen publikáltunk egy anyagot a Magyar Rovartani Társaság érzékletes plakátjával, ami felhívja a figyelmet a méhek által kedvelt kertrendezési formára, illetve szintén a ritkásabb fűnyírást ajánlják — nem véletlenül.
Próbáljuk hát ki idén és engedjük bujábbra a kertet májusban, pihentessük a fűnyírót ér várjuk a méheket! Emellett, ha a peszticidek használatával is felhagyunk májusra, még hálásabb lesz a kert. Válasszunk tetvek ellen bio szereket, ne avatkozzunk bele a természetbe a különösen agresszív irtószerekkel. Ültessünk, alakítsunk ki fűszernövényes ágyást, termesszünk a kertben saját paradicsomot, paprikát és ha ezek már mennek, válasszunk további zöldségeket, gyümölcsöket. Májusra pedig felejtsük el a fűnyírást!
