Győr történetének utolsó félszáz évét bemutató, Ez is a mi ötven évünk című kötetben a Barokk Esküvőről is született fejezet. Az országos hírű programsorozat ezekben a napokban zajlik Győrben, de még van idő a szombati ceremóniáig, nosztalgiázzunk:  

A vőlegény (félrehajolva a nézők felé) ezt mondja: „Kedves barátaim, adjanak tanácsot, én már mostan mit csináljak? Egyik szegény, mint a templom egere, a másik gazdag, de túl kerek az ülepe. Jaj, jaj, mit tegyek, mondják meg, emberek! Legyen a zöld,  a madarak hangján csicsergő? Vagy a lila, aki igazán nyámnyila, s esztendő múltán elnáspángol durván? Pedig van nékem szívbéli mátkám, szebb nála nincsen senki sem. De jaj, egybe nem kelhetünk, mert kegyetlen az Atyjura, s engem (ennél a résznél a mellét veri) e jóképű, áldozatkész lovagot eltiltott tőle. Mostan ottan hervadozik, szíve a bánatba belé szakadozik” – ez a „bolond esküvő” forgatókönyve, amelyet 2015. augusztus 8-án adtak elő a Széchenyi téren. Másnap aztán nagyon is komolyan megtörtént mindez, csaknem húszezren nézték a valódi ifjú párt és a velük tartó barokk menetet.

Ez ekkor már a tizennyolcadik barokk esküvő volt, az elsőt 1993-ban tartották, s a rendezvény megálmodója – Keglovich Ferencné Zita – azt mondja, a csúcson a lovas játékkal jártak 2000-ben. De induljunk el a kezdetektől: „Európa Barokk Évét 1993-ban hirdették meg, ennek apropóján Kolozsváry Ernő akkori polgármester, illetve Tóth Nándorné kulturális irodavezető arra kérte a városi intézményeket, hogy erre az alkalomra találjanak ki a profiljukba vágó programot. Győr barokk kötődését nem kell magyarázni, a Zichy-palotának pedig a fő feladata akkor az esküvők szervezése volt – kezdi Keglovich Ferencné, aki gyes után tért épp vissza, s vette át az intézmény vezetését. – A mi pályázatunk egy olyan házasságkötés megszervezésére vállalkozott, amelynek egyes elemei a XVII. századi magyar főúri esküvői szokásokat tükrözik.”

Nem pusztán látszat volt

Már az első alkalommal is valódi pár kötötte össze az életét, így nem pusztán játék volt, amit az akkori közönség látott, hanem a színtiszta valóság – barokk köntösben. A 2023-ban harmincadik évét ünneplő rendezvény története során mindössze egyszer fordult elő, hogy statiszták játszották el az esküvőt, nem csoda, hogy Keglovichné Zita jól emlékszik a történtekre: „A menyasszony mondta vissza az utolsó pillanatban az esküvőt. Olyan kevés időnk volt, hogy új párt már nem találtunk, így fiatal színészek alakították az ifjú párt. Sajnáltam nagyon, legfőképp azért, mert a vőlegény állandó szereplője volt a barokk esküvőinknek, ismert táncosa a városnak. Végül egyáltalán nem házasodtak össze.”
Történetekkel tele a padlás, el lehet képzelni, hogy nem volt egyszerű az egész násznépet meggyőzni arról, hogy Győr előtt megjelenjenek – rizsporos parókában, bársonyruhában, fehér harisnyában. „Volt, amikor a vőlegény édesanyja nem akart semmi áron beöltözni, s persze az utolsó pillanatban közölte, hogy se ruhája, se fodrásza… Előfordult az is – ha jól emlékszem, a harmadik párnál –, hogy az esküvő kezdetekor derült ki:  a párnak már egy kisgyermeke van. Két év körüli lehetett, s a hintón, amellyel a városon áthaladnak integetve, nagyon furcsán vette volna ki magát, ha az édesanyja ölében ül. A kisgyerek végül a nagymamával követte a szüleit, de onnantól be kellett írni a jelentkezési lapba, hogy csak hajadonok jelentkezzenek.”

Apropó jelentkezés: az első években egyre szélesebb körben terjedt a híre a győri esküvőnek, s mindig volt pár, akit összeadhattak a Széchenyi téren. Lassan aztán megfogyatkoztak, mígnem az RTL Klub győri tudósítója a kétezer-tízes évek közepén készített egy riportot a közelgő barokk esküvőről. Hirtelenjében rengeteg jelentkező lett: „Ott álltunk a több száz párral, köztük olyanokkal is, akik elmúltak ötvenek. A riportban nyilván nem szerepeltek külön a jelentkezési feltételek, válogatnunk kellett tehát, fotókat kérni, s végül kiválasztani a győztes párt. Hetekig tartott.”

Ne cigizz, ne mobilozz!

Az ember azt gondolja, hosszú hetekig tartó felkészülés vár a kiválasztottakra is, de Keglovichnétől most megtudjuk: erről szó sincs. A párok aznap próbálják el a ceremóniát, „sok szövegük nekik nincs, de aki külön készül, természetesen elmondhatja a fogadalmát”. Az igazán nagy munka a statiszták öltöztetésével, nők esetében a hajuk elkészítésével van. „Kétszázan vehetnek részt statisztaként az esküvőn, illetve az ahhoz kapcsolódó hétvégén. Azért ennyien, mert ennyi ruha áll rendelkezésre. Itt kell megemlítenem Imrik Zsuzsa, Gombár Judit és Királyfalviné Molnár Gabriella nevét, akik a csodálatos ruhákat tervezték. Szóval ezeket adják rá a jelentkezőkre a kollégáim, alakítják, ha kell, s természetesen mossák utána. Kevesen gondolnak bele, hogy azon a három napon, péntektől vasárnapig mennyi munkát jelent ez.”

A statisztáknak nem fizetnek, fordítva történik: eddig 1500, mostantól 3000 forintot tesznek le az asztalra azért, hogy barokk kori úri nemesek lehessenek egy hétvégére. Azért nem rossz mulatság ez. Pontos leírást is kapnak. Barokk ruhában mellőzze a cigarettázást, az utcán a csúnya beszédet. A felvonulások során pedig a mobilhasználatot, mert illúzióromboló. Ne vigyen magával az ember műanyag flakonos folyadékot a felvonulásokon. A barokk korában ezüstöt nem igazán hordtak… A felvonulás alatt ugyanakkor nevetni, integetni szabad; sőt: kell!  (Részlet a 2016-os útmutatóból.)

 Ez is játék, határok nélkül

A fesztivál tehát az 1993-as kezdetektől lépésről lépésre haladt előre, a Zichy-palota azóta nyugalmazott vezetője pontos dátumhoz is tudja kötni, amikor a barokk esküvő a csúcsra ért: „Én bizonyosan a 2000-es rendezvényt nevezném csúcsnak, amikor az első lovas játékkal kiegészítettük a programot. Végig az volt a cél, hogy évről évre fejlődjünk, modernizáljuk a rendezvényt, ahol csak tudjuk. Akkor ment a tévében a nagy sikerű Játék határok nélkül című műsor, s a győri tanítóképző testnevelő tanára, Ihász Ferenc a kollégájával, Gáborfalvy Lászlóval megcsinálta ennek a barokk változatát. Volt mászófal is, amelyet az Integrál biztosított számunkra, s számos olyan feladat, ami tetszett a résztvevőknek, s persze a nézőknek is. Maga az ötlet Apor Péter leírásából jött egyébként, aki az erdélyi esküvők kapcsán írta, hogy a menyasszony gyűrűt ajánl fel a lovasverseny győztesének.” A 2007-es barokk esküvőn már tizenegy vendéglátóhelyen árultak barokk menüt és a sétálóutcák kirakatainak egy részét az eseményre dekorálták. A város, az éttermek, üzletek tulajdonosai ekkor már valóban magukénak érezték a fesztivált.
Az egyről két-, majd háromnaposra bővült programról a Zichy-palota szakmai felmérést is készíttetett 2009-ben, ennek megállapításai között szerepel, hogy a vendégek nagy része (60 százaléka) a családjával érkezett megnézni az esküvőt, s persze voltak, akik barátokkal (25 százalék) jöttek. A szombati és a vasárnapi rendezvényeken összesen 45 ezer látogató volt akkor, a legtöbb – 18 ezer – ember a vasárnap esti esküvői ceremónián fordult meg. Bár a nézelődők többségét a győri lakosok tették ki (62 százalék), sokan érkeztek a megyéből (19 százalék), s azon túlról is (12 százalék). A más megyék közül leggyakrabban előfordulók Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Pest megye voltak, de ezeken kívül még további 11 megyét említettek a 2009-es barokk esküvő megkérdezett résztvevői (Forrás: Cs. I.).

A számok ellenére a rendezvénynek valamennyi regnáló polgármesternél meg kellett küzdenie a folytatásért, biztosan van, aki soknak találja ezt a forgatagot, de jelenléte a hazai turisztikai kínálatban megkérdőjelezhetetlen. Győr nevét két rendezvény kapcsán országosan biztosan emlegetik: egyik a Győrkőc (Ez már a mi 50 évünk: első kötet, 168–171. oldal.), a másik a barokk esküvő. A jó hangulatú hétvége után a párok aztán élik az életüket, kinek sikerül tartani az „örökkön-örökké” tartó esküt, s van, akinek nem. Voltak, akiknek a barokk házassága válással végződött, de el talán sosem felejtik, amikor a ceremóniamester (nagyon sokszor Rupnik Károly, illetve Nagy Balázs színész) kimondta: „Immár egybeforr az életetek, az Isten áldjon meg benneteket”. (Fotó: facebook)