Az eredmények alapján a választók 52 százaléka szavazott a kilépésre, 48 százalék a bennmaradásra.
Nagy-Britannia 43 éve, 1973-ban csatlakozott az Európai Unió elődszervezetéhez, a Európai Gazdasági Közösséghez. Két évvel később is tartottak egy népszavazást arról, hogy Nagy-Britannia az EGK tagja maradjon-e, de akkor a brit választók kétharmada a bennmaradásra voksolt.
A Brexit-tábor győzelmének hírére a font a péntek reggeli londoni kereskedésben csaknem 10 százalékos zuhanással 1,35 dollár alá, 31 éve nem mért mélypontra gyengült. A font jóval nagyobb mértékben esett, mint az 1992-es fekete szerda után, amikor a rendkívüli befektetői nyomás miatt kikerült az akkori európai átváltási mechanizmusból.
A népszavazási eredmény nem jelenti azt, hogy Nagy-Britannia azonnal kilép az Európai Unióból. A lisszaboni szerződés vonatkozó cikkelye két évig terjedő tárgyalási folyamatot irányoz elő ilyen esetekre a kilépési feltételekről, és ez meghosszabbítható, ha ebbe az összes EU-tagállam beleegyezik.
A referendum előtt a brit kormány visszatérő érve volt a bennmaradás mellett, hogy Brexit esetén akár egy évtizedig elhúzódó tárgyalássorozat és az ezzel járó bizonytalanság várhat Nagy-Britanniára.
A népszavazás eredménye ugyanakkor azt jelenti, hogy nem lép életbe az a reformcsomag, amelyről David Cameron miniszterelnök a referendum kiírása előtt Brüsszellel és az uniós társállamok vezetőivel megállapodott. Ennek fő elemei közé tartozott volna a külföldi EU-tagállamokból Nagy-Britanniába érkező munkavállalók szociális ellátását szabályozó előírások jelentős szigorítása. A reformok életbe lépésének feltétele az volt, hogy a britek a népszavazáson a bennmaradásra voksolnak.
A Brexit-párti kampány vezetői által a népszavazás előtt felvetett tervek alapján ha Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, az ausztráliai elbírálási rendszerhez hasonló, pontozásos módszerre alapuló bevándorlási szabályozást kellene meghonosítania az EU-tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben.
Ezt a tervet Boris Johnson volt londoni polgármester és a Brexit-párti kampánytábor másik frontembere, Michael Gove igazságügyi miniszter terjesztette elő június elején. Az elképzelés alapján Nagy-Britannia 2020-ra, a következő brit parlamenti választások idejére honosítaná meg az új bevándorlási mechanizmust, amely különböző kritériumok alapján, pontozásos rendszerrel bírálná el a letelepülési és munkavállalási kérelmeket a külföldi EU-tagállamokból érkezők esetében is.
A tervezett kritériumok között szerepel az angol nyelv magas szintű ismeretének megkövetelése, és annak előírása, hogy minden külföldi jelentkezőnek az adott munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítése legyen.
Ha ez a terv megvalósul, az véget vetne az uniós állampolgárok jelenlegi szabad nagy-britanniai munkavállalásának, jóllehet a már Nagy-Britanniában élő és dolgozó külföldi EU-munkavállalókra visszamenőlegesen az új szabályozás nem vonatkozna.
A Brexit-tábor győzelme felveti az újabb skóciai függetlenségi népszavazás lehetőségét is, miután Skóciában a 32 választókörzet mindegyikében a bennmaradás hívei kerültek többségbe.
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a Skóciát kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője pénteken már alig burkolt utalást is tett erre, kijelentve: az eredményekből egyértelmű, hogy Skócia népe az Európai Unióban látja országa jövőjét.
Sturgeon elődje, Alex Salmond – aki a 2014 szeptemberében tartott, az elszakadást ellenző tábor győzelmével végződött első függetlenségi népszavazás után adta át helyét a jelenlegi skót kormányfőnek, és most a brit parlament alsóházában képviseli skóciai választókörzetét – a minap már az új függetlenségi referendum lehetséges időpontjára is egyenes utalást tett. Az EU-népszavazás kampányának egyik televíziós vitaműsorában kijelentette: Brexit esetén már a kilépés feltételeiről szóló tárgyalások két évben megszabott időszaka alatt meg kellene rendezni az újabb skóciai függetlenségi népszavazást.
Salmond véleménye szerint ha Skóciát „akarata ellenére kirángatnák az EU-ból”, akkor az újabb függetlenségi referendumon a skótok többsége már megszavazná az elszakadást Nagy-Britanniától.
A Sinn Féin, az Észak-Írországot kormányzó koalíció második legnagyobb pártja, a britellenes katolikus mozgalom vezető politikai ereje szintén népszavazást helyezett kilátásba „az ír sziget egyesítéséről”, miután Észak-Írországban 56 százalékos többségbe kerültek az EU-tagság hívei.
(MTI)
