Az interjúban Jenny emlékezett vissza arra az időszakra, amikor Clapton és Pattie még házasok voltak. Az alkoholfogyasztását eleinte nem értette, hiszen tudta, hogy milyen kivételes tehetség birtokosa, és nem értette, miért érzi úgy, hogy "csak átlagos" ember. Clapton azonban végül beismeri, hogy az alkohol segített neki a színpadi félelmek leküzdésében, hiszen úgy érezte, mintha Isten szemébe nézne minden fellépés alkalmával, és ez ijesztő volt számára.
Ahogy Clapton mélypontjához ért, belátta, hogy az alkoholprobléma nem tarthat tovább. Jenny elmeséli, hogy a gitáros már előfordult, hogy fekve gitározott a színpadon, azonban ez nem lehetett fenntartható állapot hosszú távon. Félelme azonban az volt, hogy mi lesz vele józanul, hiszen az alkohol addig adott neki önbizalmat. Azonban hamarosan kiderült, hogy Clapton ugyanolyan zseniális tud lenni józanul is, és boldogan folytatta pályafutását.
Clapton története egy olyan útmutatás, ami arra tanít minket, hogy még a legnagyobb zenei tehetségek is küzdenek belső démonaikkal, és a szenvedély ára sokszor a sötétség mélyére vezet. Azonban a felismerés és a döntés képessége az, ami segít megküzdeni ezekkel a démonokkal, és végül győzelmet aratni felettük. Eric Clapton példája megmutatja, hogy a nehézségekből való kiemelkedés és az önismeret útján lehet a legnagyobb sikereket elérni az életben.
