Kevés olyan kirándulási célpont maradt Magyarországon, amelyet a kijárási korlátozással súlyosbított járványhelyzet után, nyár elején ne rohantak volna meg a szabadba és a természetbe vágyó tömegek. De a Tolna megyei somolyi templomrom egyike azoknak az eldugott helyeknek, amelyik megúszta a „népvándorlást”.
A Regöly határában, mezőgazdasági földek és szántók ölelésében, a Somolyi-patak bal oldalán, egy kis dombon álló rom érdekessége, a kalandos megközelítésen túl, hogy a templomot középkori oklevél nem említi, védőszentje is ismeretlen. Először írásos forrásban 1721-ben szerepel. Építési dátumát és pusztulását is csak becsülni lehet, mivel ezekről sem rendelkezünk pontos adatokkal.
Csupa feledésbe merült történet ez a templomrom. Apró téglák egymáson, felfeslő vakolat, boltívek, résablak, beomlott toronytető. Szinte minden szegletéből szivárog az ismeretlen múlt. Elég, ha az ember kinyitja a szemét, és a történelem máris a képébe bámul.
A keleti oldalon a toronyaljból a hajóba nyíló ajtó felett három nyílás is található
Több szakember 14. század végén építettnek tartja, de valószínűbb a 15. századi építése késő gótikus stílusban. Építtetői az Újlakiak, vagy Ozorai Pipó is lehet. Az egykori Somoly (vagy Somogy) falu a török hódoltság után már nem népesedett be újra.
A török megszállást követően az elhagyatott faluban a templom még bizonyára állt. 1622-ben Somoly már Eszterházy tulajdon, lakossága pedig rác. Lakói a települést a 17. századi háborúk alatt hagyhatták el végleg, területét Regöly alá vonták be. A történeti források az 1820-as évektől a templomból már csak a ma is látható tornyot említik.
A szakemberek szerint minden oldalról való nyitottsága és falvastagsága alapján vélhetően harangtoronyként működhetett
A csonka torony magányosan áll ki a szántóföldből, körötte pár lombos fa, bokor. Az idő is megenyhült, olyan szép őszi nap volt, amikor az alacsonyan járó nap aranypatinát terít a földre. Bámulom, ahogy bevág a fény a boltíves bejáraton, megtelepszik téglák közt, repedéseken, ablaknyílások szegleteiben.
A torony északi, nyugati, déli falain és a pilléreken nagy felületeken megmaradt a homokos, középkori vakolat
Jó és megnyugtató figyelni a meleg, kora őszi tájat a pusztatemplom körül. Dimbes-dombos vidék, szántók, magas, fakóra száradt kukoricaföldek, sárguló erdősávok parcellázzák a vidéket. A kék ég alatt lengedező friss szellőben érezni lehet az ősz illatát. A csendes tájban magasztosan ácsorgó torony festői látványa megérinti a látogatót, és simán az egyik legjobb dolog lett, ami emberrel történhet egy ragyogó szeptemberi napon.
Az egykor körítőfallal övezett, keletelt templom rommaradványa három szint magasságig megmaradt
MEGKÖZELÍTÉS
A 65-ös főútról már jól látható a templom megmaradt tornya, és nincs is messze onnan, mégsem olyan egyszerű a megközelítése, mint ahogy elsőnek tűnik. A főúton Tamásitól Szakály felé haladva, közel félúton, balra megpillantunk egy adótornyot. Itt befordulunk a földútra, ahol le is parkolhatjuk az autónkat. A földúton tovább sétálunk addig, amíg keresztezzük a Somolyi-patakot. A patak menti fasor mellett találunk egy gazdák által használt keréknyomot, amelyen jobbra fordulunk, és kb. 800 méteres séta után megérkezünk a templomrom alá. Esős időjáráskor a földút személyautóval járhatatlan, és nem ajánlott a szántóföldekre sem bemenni, illetve a patak megduzzadása szintén nehezíti a rom megközelítését.
FOTÓ: SOMOGYVÁRI D. GYÖRGY
