Ha nem is aggódva, de komoly hiányérzettel nézegettem tegnap az Audi ETO 2021/22-es játékoskeretét. Háromszor is átolvastam, hogy biztos jól látok-e, mert sehogy nem találtam egy számomra nagyon fontos nevet se az irányítók, se a szélsők között. Aztán pár sorral arrébb egy fél mondatban volt egy utalás, hogy Görbicz Anita jövőbeni pozícióját később hozzák majd nyilvánosságra.
Bevallom, ettől megnyugodtam, még akkor is, ha tudtam: Görbe pályafutásának akkor a nyáron ezek szerint vége.
Görbicz Anita ugyanis számomra nem csak a világ valaha látott legjobb kézilabdázója, hanem ami számomra még fontosabb: ő maga az ETO. Majd harminc éve a klub játékosa, ebből majd húsz évig az egyik legnagyobb varázslója, aki miatt érdemes volt meccsre menni. De hát ezt itt Győrben úgyis mindenki tudja.
Már pedig hogyan nézne ki az ETO ETO nélkül?
Persze azt korábban is sejteni lehetett, hogy egyszer majd ennek a varázslatnak a pályán vége lesz majd. Ilyen szintű teljesítménnyel amúgy sem szoktak ilyen hosszú karriert futni a sportolók, egyszerűen a testük már nem bírja ezt a fajta extrém megterhelést. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy Anita ezt a megpróbáltatást is ennyire jól bírta, mint ahogyan a pályán is sokszor művelt emberfeletti dolgokat.
Vajon mióta töri a környezetete a fejét, hogy akkor ezután hogyan tovább?
Olyan nincs ugyanis, hogy nem kap lehetőséget a klubnál. Valamire. Bármire. Kis túlzással úgy illik, hogy azzal kezd foglalkozni, amivel éppen akar. Ha kislányoknak akar edzést tartani, mert ez teszi boldoggá, akkor ezt a feladatot kell rá bízni, mert ezt fogja jól megoldani. Ha a videóelemzésben leli örömét, akkor azt, ha pedig egyszerűen csak ki akar jönni és a szurkolókkal együtt akarja üvölteni, hogy hajrá ETO, akkor pedig ott kell neki feladatot találni.
De amilyen profi egyesületté vált az Audi ETO az elmúlt évtized folyamán, biztosak lehettünk abban, hogy nem tegnap kezdték el közösen keresni Görbe képességeinek és ambíciójának megfelelő új kihívást.
Ma olvashattuk: egy új pozíciót hívnak életre miatta – ő lesz majd a sportigazgató. Lesz tehát felelőssége, mint ahogyan eddig a pályán irányítóként kellett fazont szabnia a támadásoknak – és ő lesz majd egyfajta kapocs játékosok és edző között is, mint tette azt csapatkapitányként.
Ennek egyszerűen működnie kell, és működni is fog.
Azért furcsa lesz majd az első meccs nélküle. Nem tudom lesz-e olyan bátor játékos, aki fel meri venni egyszer majd újra a 13-as mezt, valószínű sokaknak égetné a hátát. De ha lesz majd valaki, aki van annyira pimasz, hogy elkéri a nyár elején amikor a számokat elosztják, akkor ők ketten biztos összekacsintanak. Hiszen annak idején Anita is még gyerekként lépett pályára a legjobbak között, és vagányságának és lazaságának köszönhetően vált szinte egy pillanat alatt a csapat vezérévé.
Ezért vagyok biztos abban, hogy a sportvezetői karrierje is ilyen sikeres lesz.
