"Az alkotó emberek pontosan tudják, hogy a kreativitás szikrája a legváratlanabb helyeken és pillanatokban ragyoghat fel bennük, és ez esetenként azzal jár, hogy le kell mondanunk bizonyos dolgokról, amik a többség számára normálisnak tűnnek" – mondta Dickinson az interjúban. A kreativitás gyakran nem ismeri a konvenciókat vagy az időkereteket; lehet, hogy pont vacsora közben, egy vonaton, vagy éppen vezetés közben száll rá az alkotóra.
Dickinson megosztotta, hogy milyen kihívásokat jelenthet számára az, amikor az ihlet váratlanul rátör. "Ez frusztráló helyzeteket szülhet, ha például vacsorára várnak, de én még szeretném leírni a szöveg utolsó oldalát, mert éppen megszállt az ihlet. Az sem szerencsés, ha ez vezetés közben történik, mert ilyenkor jó lenne azonnal lehúzódni és feljegyezni a gondolataimat, de ez nem mindig megoldható."
Az alkotás során fontos, hogy az alkotó folyamat zavartalan legyen, hogy a gondolatok szabadon áramolhassanak. Dickinson elmondása szerint még a vonatok sem mindig ideális helyszínek az alkotáshoz: "A vonatokon sem sokkal jobb a helyzet, mert valaki biztos elkezd zajongani, amivel elvonja a figyelmemet és megzavar."
Ezen kihívások fényében nem meglepő, hogy Dickinson olykor olyan helyeket keres fel, ahol a csend és a nyugalom lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben az alkotásra koncentrálhasson. "Éppen ezért én a nyugodt helyeket szeretem. Időnként eljárok sétálni a temetőbe. Az mindig feldob" – vallotta be Dickinson az interjúban.
Dickinson kijelentése érdekes betekintést nyújt a művészi folyamatba és annak sokszínűségébe. Az, hogy egy világhírű zenész éppen a temetőben találja meg az inspirációt, nemcsak érdekes, de inspiráló is. Dickinson példája arra ösztönözhet minket, hogy nyitottak legyünk az alkotás során felbukkanó váratlan lehetőségekre és helyzetekre. Talán éppen a legváratlanabb helyeken találjuk meg az igazi kreativitást és inspirációt.
