Nyugat-Európa nagyvárosaiban mindig is magasak voltak az ingatlanárak, ám az elmúlt hónapok, illetve évek gazdasági folyamatai még inkább ellehetetlenítették az átlagemberek lakáshoz jutását ezeken a helyeken. A megélhetési válságot a 28 éves Harrison Marshall is megtapasztalta, aki közép-amerikai és ázsiai munkái után elhatározta, letelepedne Londonban.
A fiatal férfi nem talált számára elfogadható áron lakóhelyet, ez viszont nem tántorította el attól, hogy megvalósítsa tervét, és a brit főváros központjába költözzön. Sajátos alternatív megoldáshoz folyamodott: beszerzett egy, az építkezéseken sitt lerakására használt konténert, tetőt húzott fölé, berendezte azt, majd beleköltözött.
Mindez kb. 1,7 millió forintnak megfelelő összegbe került neki: a pénz legnagyobb részét a faanyag, illetve a szigetelés vitte el, melynek köszönhetően valóban lakhatóvá vált a konténer, de ebben a pénzben benne van minden berendezési tárgya is a polcoktól kezdve a matracáig. Ennyi pénzből ugyanazon a környéken legfeljebb két és fél havi lakbért tudott volna fizetni.
Marshall hangsúlyozza, hogy ez a lakásforma nem fog állandósulni életében, sokkal inkább egy figyelemfelhívó eszköz a jelenlegi krízisre, azonban jelenleg valóban a konténerben él. Az olcsó lakás persze áldozatokkal is jár: nincs az otthonában sem mosdó, sem fürdési lehetőség: kis- és nagydolgait egy közeli toitoiban intézi, tisztálkodni abban az edzőteremben szokott, ahová rendszeresen jár, szennyesét pedig mosodákba hordja.
A konténernek otthont adó telek egy művészeti jótékonysági szervezeté, akik ingyen biztosítanak neki áram- és vízellátást, a lakhatással kapcsolatos havi költségei ezzel lecsökkentek a konténer bérleti díjára, valamint a netre. A két tétel együttesen 65 font, azaz 28 ezer forint.
