Tegnap, 82 éves korában elhunyt az ETO labdarúgó csapatának legendája, Szániel János. Játékosként tagja volt az 1963-as bajnokcsapatnak, majd vezetőként hosszú éveken keresztül szolgálta szeretett klubját, ami alatt újabb két bajnoki címet szerzett.
Mint játékos bejártam a világot, Mexikótól Kongóig. Mint elnök sem kell szégyenkeznem, nagyon eredményes volt az egyesület. Nekem az ETO az életem, annak köszönhetek mindent – mondta az Ezt a cselt már ismem című könyvben, Keglovich László önéletrajzi kötetében. Ugyanott így beszélt arról, hogy lett az ETO elnöke.
"Már Csepelen elkezdtem a gépipari technikumot, Győrben befejeztem, aztán akkor indult itt a műszaki főiskola. Jelentkeztem, felvettek. Pont akkor sérültem meg, így sok idő jutott a tanulásra, simán elvégeztem. Bekerültem a vagongyárba, a motor gyáregységbe üzemtechnikusnak. Egyszer csak hívtak a személyzeti igazgatóságra. Katona Lajos bácsi volt az igazgató. Ő korábban tanácselnök volt, de valami differenciája támadt a párttal és leváltották, Horváth Ede meg odavette személyzeti igazgatónak. Szóval mondja nekem, hogy sok a baj az ETO-nál a vezetésben, két év alatt négy elnököt fogyasztottak. Arra gondoltak, hogy legyek én az elnök. Mondtam, én még alig dolgoztam, géplakatos voltam Veszprémben, aztán meg futballista. Majd belejössz, segítünk, válaszolta. Egy hét gondolkodási időt kértem. Arra gondoltam, harminc éves vagyok, nem szeretném, hogy egy életre rám ragasszák, alkalmatlan vagyok. Egy hét múlva visszamentem azzal, hogy szeretnék Horváth Edével beszélni. Be is jutottam hozzá. Fehér köpeny, nyakkendő, ahogy azt ő elvárta. Irénke néni, a titkárnő szinte belökött az ajtón. A vezér ott ült a nagy íróasztala mögött, a szemüvege fölött rám nézett, felpattant és elém toppant. “Miért akarsz te elnök lenni?” – kérdezte. Csendőrpertu volt közöttünk, én azt feleltem: Vezérigazgató elvtárs, én nem akarok elnök lenni, de felkértek. “És mit akarsz éntőlem?” Erre elmondtam neki, hogy én itt éltem le az életemet az ETO-ban. Mióta nem játszom is visszajárok, látom, hogy mi történik. Nem biztos, hogy mindig az a négy elnök volt a hibás, akiket elküldtek, hanem voltak, akiknek ők nem tetszettek, innen a vagongyárból. Én csak azt szeretném, mondtam, hogy ha valamit teszik hallani rólam, tessék engem idehívni és tőlem megkérdezni, mi történt. “Te leszel az elnök” – vágta rá, és hozzátette: “De ha öt éven belül valami balhé lesz veled, akkor még Győrből is költözz el, mert itt nem maradhatsz!” Aztán tizennyolc évig voltam elnök. Rend volt nálunk, vagongyári rend."
