Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Nincs olyan nap, hogy ne derülne ki magyar sportolóról, hogy a koronavírus tesztje pozitív.
.
Felnőtt, profi sportolók és fiatal tehetségek ugyanolyan eséllyel kerülnek fel a fertőzöttek listájára. Igaz, előbbieket nagyobb százalékkal tesztelik, így sok gyereknél lehet, hogy soha nem fog kiderülni, hogy elkapta-e vagy sem a fertőzést. Ahogy telnek a napok, egyre inkább úgy tűnik számomra: bármennyire is igyekszik mindenki az aktuális szabályokat betartani, mégis az egész olyan, mint egy szerencsejáték.
.
És ha szerencséd van, akkor valóban megúszod.
.
Az egyesületek és a szövetségek folyamatosan aktualizálják a protokoljukat, és a Sportkórház is megfogalmazta az irányelveit, mi is az eljárási rend.
.
Ma már nagyon sokat, de összességében még mindig nagyon keveset tudunk a koronavírus fertőzés kapcsán. A legtöbb iránymutatásban benne van az is, hogy még ha valószínűnek is tekinthetőek a következmények, jobbára akkor is csak hipotéztis. Szerencsére az orvosok elővigyázatosabbak, mint az átlagemberek, így például a mai protokoll szerint a pozitív teszttel rendelkező sportolók csak teljes kardiológiai kivizsgálás után kaphatják vissza a versenyengedélyüket.
.
Valószínű jól van ez így, ugyanakkor mindez több komoly problémát is felvet.
.
Leginkább az idővel van a gond, hiszen legalább 1 hónapot várni kell a vizsgálatig, addig pedig csak nagyon visszafogodtan szabad edzeni. Biztos vagyok abban, hogy ezt nagyon nehéz lesz elfogadni sokaknak.
.
Gondoljunk csak bele: a magyar és a nemzetközi sportsajtó előszeretettel aggatja a hős jelzőt mindazokra, akik betegen, gyógyszereket és fájdalomcsillapítókat szedve képesek nagyszerű teljesítményekre, győzelmekre. Maga a sport is erre tanít! Lépj ki a komfortzónádból és nyújts olykor emberfeletti teljesítményt. Hogy ami fáj, az valójában nem fáj, és hogy sok minden fejben dől el. De gondolhatunk arra is, hogy hányan fogyasztanak be egy súlycsoportba a testük kizsigerelésével. És most hirtelen azt mondjuk: pihenj, vigyázz magadra!
.
Hogyan magyarázzuk meg a sportolóknak, hogy kezelje úgy a koronavírust, mint pl. egy lábtörést vagy keresztszalag-szakadást? Főként annak, akinek semmiféle tünete nincs, csak egy pozitív értéket mutató tesztje? Akár még abban is kételkedhet! Vajon az biztos, hogy a valóságot mutatja?
.
És emiatt minimum 1 hónapig nem járhat a megszokott edzéseire?
.
Ma ugyanis, a sportorvosi protokoll szerint ha valaki koronavírussal fertőzött, és tünetmentes, annak is az első negatív tesztje után legalább 4 hetet ki kell hagynia az intenzív edzésekből. Ha pedig tünetei vannak – még ha enyhék is – akkor pedig 6 hetet.
.
A szakemberek általában azt is mondják: amennyi hetet kihagysz, minimum annyi kell, hogy megközelítsd újra a régi formádat. Tehát egy enyhe tünetű pozitív koronás – aki mondjuk csak a szaglását vesztette el pár napra – tulajdonképpen több, 3 hónapig nem lesz képes csúcsteljesítményre.
.
Három hónap az nagyon-nagyon hosszú idő.
.
Miközben eddig 40 fokos láznál a sportoló kapott egy adag antibiotikumot, összeszorította a fogait és valahogy kipréselte magából azt a teljesítményt, amit elvártak tőle. És amit elvárt saját magától.
.
Vajon van-e már elég információ és van-e kellően igazolt tudományos magyarázat, hogy megértsék azt, hogy az ő érdekük, hogy most pihenniük kell? Vagy elégedjenek meg annyival, hogy ezt az orvos mondja, ezt kell tenni?
.
Közben persze azt is látni, hogy még mindig tíz alatt van a világban az újrafertőzöttek száma. A hárommillióból egy ember az nagyon minimális rizikó, hogy valaki fél éven belül másodszor is elkapja.
.
Hogy mindez hová fog vezetni a jelenlegi protokoll mellett? Két tényezőre akár nagy pénzben is fogadni mernék.
.
Egyrészt mostantól mindenki igyekszik majd mindent titkolni. Akinek nem lesz kötelező a teszt, az nem fog kockáztatni, hiszen olyan sok a tünetmentes fertőzött, hogy tulajdonképpen ma bárki, aki még nem kapta el a vírust akár fertőzött is lehet.
.
Csak nincs róla papírja.
.
És ha nincs papírja, akkor lehet edzeni is. És versenyezni is.
.
A másik, hogy ha nem változik meg a versenyzői engedély visszaszerzésének protokollja, akkor egyeseknél a felkészülési program része lesz az is, hogy kb. mikor érdemes leginkább elkapni a fertőzést.
.
Miért gondolom ezt?
.
Egyrészt mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az élsportoló szervezetében általában tünetmentes a koronavírus. Lehet, hogy nagyobb kockázat egy évet bizonytalanságban és stresszben tölteni, mint tudatosan keresni a megfelelő időben a koronapozitívak társaságát – feltéve ha a megfelelő időben tudnak pozitív tesztet felmutatni, és annak tényleg nem lesz szövődménye.
.
Kockázatos?
.
Hát persze, hogy az! De amikor egy tíz-tizenöt éves pályafutás csúcsa felé közelít valaki, vajon mi a kisebb kockázat?
.
És bevallom, akkor sem lennék meglepve, ha egy idő után elkezdene virágozni a pozitív teszteket igazoló fekete piac is. Például ha a tokiói olimpia indulásához az aktuális negatív teszt mellett mondjuk hat hónapnál nem régebbi pozitív teszt is megfelelő lenne. Hiszen ne feledjük, jelenleg is van olyan magyar utazási jogszabály, ami szerint a 6 hónapnál nem régebbi pozitív teszt ugyanúgy mentesít a karantén alól, mint az aktuális negatív teszt.
.
Biztosan lesznek olyanok, akik úgy gondolják: amíg hétről hétre a negatív teszthez egy nagy adag szerencse is kell, egy jó időben beszedett pozitív teszt sokkal kevésbé veszélyezteti az eredményes felkészülést. Még akkor is, ha ez a sportoló egészségét veszélyezteti. Őszintén: az élsport egészséges?
.
Abban is ott a kockázat! Ráadásul ma még senki nem látja, hogy is láthatná, hogy milyen szövődményekkel jár a fertőzés 2-3 év távlatában. Éppen a sportban, ahol sokszor átlépik a szereplők a szervezetük tűrőképességének a határát, ott ez a kockázat sokaknak vállalható lesz, pláne mert azt is tudják, hogy egy jó eredménnyel az egész életüket megalapozhatják egyes sportágakban.
.
És akkor ott vannak még részben érintettként egy másik halmazban a kontakt személyek.
.
Mintha erre se lenne egységes protokoll.
.
Ahogy én tapasztalom, általában a mintavétel előtti időszakot vizsgálják, ha találnak pozitív esetet. Eközben azért becsukhatjuk a szemünket, de mégis tény: a mintavétel és a teszt eredménye közötti 24-72 órában senkinek sem kell önkéntes karanténba vonulnia. Bármennyire is fegyelmezett valaki, ha már elmegy edzeni, biztos, hogy van új kontaktja. Így aztán számos olyan esetet ismerünk, ahol ugyanolyan cselekményre egyszer megvonták a teljes csapattól a versenyzési lehetőséget, míg más esetben csak a pozitív teszttel rendelkezők kerültek karanténba.
.
Hogy mit hoz a jövő, azt ma még nem tudni, de az már most látszik, hogy sokkal több türelemre, empátiára, megértésre lesz szükség. És el kell kezdeni sokszor és őszintén kell beszélni ezekről folyamatokról. Mert ha nem tesszük meg, könnyen csapdába lökhetünk többszáz sportolót. Ne feledjük, ők a sikerért sokkal többet képesek kockáztatni, mint bármelyikünk.
.
Indulásként jó lenne egy garancia arra, hogy ez a 4-6 hét ez minden körülmények között tartható. Hogy a sportorvosi hálózat az előírt vizsgálatokhoz szükséges infrastruktúrával, személyzettel és szabad kapacitással rendelkezik. És ha kell, soron kívül tudják fogadni a visszatérésre váró versenyzőket.
.
Ez lenne elsőként a legfontosabb, hiszen számtalan történetet hallani arról, hogy heteket, de akár hónapokat is várni kell a sportorvosi vizsgálatokra a bejelentkezés után. Erre kellene egy megnyugtató megoldás.
.
Enélkül ott lóg a levegőben a kérdés: Vajon hogyan fognak a pozitív eseteket produkáló, de már gyógyultnak tekinthető sportolók visszakerülni a versenyrendszerbe a jelenlegi előírt vizsgálati protokoll betartásával?
