Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő – írja Shakespeare. A Diákjaink írták rovat következő cikke a színjátszás szépségeiről szól.
A Győri Nemzeti Szinház első Kazinczy-bérletes előadásával indul számunkra az új évad, több mint tíz mórás diáktársammal törzsközönségnek számítunk. Nekem többet jelent a színház, mint egy átlagos nézőnek.
2013 nyarán vettem részt először az Arrabona Diákszínpad foglalkozásán egy nyári tábor keretein belül. Ebben a rendkívül befogadó közösségben sok barátra tettem szert, és a tábor végére eldöntöttem, hogy mindenképpen folytatni szeretném a színjátszást.
2013-tól kezdve hat éven át voltam az Arrabona Diákszinpad kezdetben gyerek- később diákszínjátszója.
Az elmúlt hat évben olyan darabokat vittünk színpadra, mint Jane Teller – „Semmi”-je vagy William Shakespeare darabja, a „Szentiván éji álom”.
Színjátszós éveim alatt nagyon sok tapasztalatot szereztem, és egyre inkább célommá vált, hogy színészként szeretnék elhelyezkedni iskolai éveim befejezése után.
Nagyon sok barátra találtam a fesztiválokon az ország több városában, a Győri Eleven Szinjátszók Tábora résztvevőjeként pedig megismerhettem Győr több színjátszós csapatát is.
Legjobb évemnek a legutolsó évemet érzem. Eta Hoffman „Homokember” című művét vittük színre „Mr.Sandman” címen. Komoly feladat, komoly témát feldolgozó mű. Az idei előadást ismételtük a hat év alatt legtöbbször. Hatalmas élmény, nagyon jó volt előadásról előadásra meghallgatni a nézők elismerő véleményét, kritikáját.
Sajnos a csapat többi tagja elballagott, így a mi csoportunk nem tudott tovább működni, így az idei évtől a Győri Nemzeti Színház stúdiófoglalkozásain folytatom a színjátszást.
Továbbra is figyelemmel kísérem a többi csoport működését mint az Arrabona Diákszínpad Örökös Tagja. Sosem felejtem el a sok élményt és a sok barátot!
Simon Attila
12. B
