Vagy szerinted ez egy mai divatos kifejezés, ami vagy takar valamit vagy nem? Vagy van szükség rá vagy nincs? A pszichológiában biztosan szerepel ma már az a kifejezés, hogy „énidő”, vagyis ebben a rohanó életben biztosíts magadnak egy olyan időszakot, amikor azt teszed, amit te szeretnél.
Amikor TE vagy az első!
A legjobb, ha ilyenkor egyedül vagy. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy életünkben kell biztosítani egy olyan teret is – s ez még inkább igaz ötven év felett – ami a te világod szerint néz ki. A szakemberek szerint ez egy olyan „kuckó”, ami téged tükröz. Mint gyerekkorodban a fa tetején lévő, nagyapád barkácsolta házikó.
Idősebb korban kiemelt jelentősége van az „éntérnek”
Számos olyan történetet hallani, hogy egy idősebb ember a szociális otthonokba átkerülve nagyon gyorsan leépült. Ennek gyakori okai között van az a tény, hogy nem tudták lelkileg feldolgozni a költözést. Idegen a környezet, minden és mindenki. Ezért van különös jelentősége az „éntérnek”.
Kell egy hely, ahova visszahúzódik. Életünk harmadik és negyedik szakaszában az aktív felnőttkorhoz képest sokkal fontosabb szerepe van az éntérnek, ami a miénk, rólunk szól, mi alakítottuk ki.
Egy sarok is elég lehet!
Nem a méret számít, hanem hogy van. Legalább egy sarkot vagy egy kisebb szobát alakítsunk ki magunknak. Vigyük el oda legszemélyesebb kincseinket: régi fényképeket, egy kényelmes karosszéket vagy párnát, kedvenc könyveinket, s tudjunk oda visszahúzódni, ha úgy érezzük, hogy kifáradtunk, lemerültek a fizikai, lelki vagy éppen szellemi „akkumulátoraink”.
Az otthonosság érzése nyugalmat és békét teremt az ember számára. Teremtsd meg Te i az „énteredet”!
