Thesszaloniki egyik legtöbbet látogatott látványossága George Zongolopoulos 1997-es installációja, ami minden egyes nap más arcát mutatja.
Érdekes az esernyő szimbólum: az összetartozást, az együttérzést, a közöst jelképezi, hiszen egyetlen esernyő alá, ha ügyesen összebújunk, akkor többen is megvédhetjük magunkat az esőtől. Összehoz, közel enged.
A forgalmas kikötő, Görögország második legnagyobb városa és a ’97-es évben Európa Kulturális Fővárosaként szerepelt és a művész szobrát ekkor állították fel Thesszalonikiben. Zongolopoulos hihetetlen életművet hagyott maga után: szobrászként, festőként és építészként is rengeteget adott hozzá Görögország kulturális örökségéhez. 1903-ban született és 2004-ig, egészen haláláig (101 éves volt!) alkotott.
Legtöbb munkájánál esszenciálisnak számított, hogy még akkor is, ha statikus szobrokról van szó, a légiesség, a mozgás, a dinamizmus benne legyen a műben. A tenger közelében található 13 méter magas acél alapra támaszkodó esernyők háttere a víz és az égbolt, transzparens mivolta miatt pedig folyamatosan változó hátteret kap, immár 26 éve. Először egyébként 1993-ban, a Velencei Biennálén debütáltak az Esernyők és a nagy sikerre való tekintettel installálták végül Zongolopoulos művét Thesszalonikiben.
Ezek az esernyők valóságos jelképei lettek a városnak, szeretnek vele „játszani” és közösségi kampányokba is bevonni, mint például a mellrák elleni küzdelem hónapja minden év októberében (ilyenkor pink megvilágítást kap a szobor).
Nemcsak maga a látvány fantasztikus, de Zongolopoulos alkotókedve és kreativitása is lenyűgöző: 90 éves korában hozta létre az Esernyőket, mégis rendkívül fiatalos és vagány szoborról van szó. Nem véletlen, hogy a művészvilágban „az örök tinédzsernek” szólították őt.
Ha Thesszalonikiben járunk, mindenképp keressük fel a művet.
Érdekesség, hogy a George Zongolopoulos Foundation Egyiptomban is elhelyezett egyet az Esernyőkből, ugyanúgy a tengerparton, mint eredeti hazájában.
És ha már Thessaloniki, akkor még egy izgalmas szobrot ajánlunk: Pavlos Vasileiadis egy félhold-szobrot helyezett el a kikötőben, ami bizonyos megvilágításban és szögben egészen olyan, mintha a valódi holdat figyelnénk.
