Új műszerek segítik az űrszemét megfigyelését és az ezek által jelentett veszély előrejelzését a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bajai Obszervatóriumában, a három egyforma távcsővel a 8-10 centiméteres darabok pályáját is vizsgálni tudják.
Az űrkutatás hajnalán csak néhány műhold keringett a Föld körül, a nyolcvanas években néhány száz, mára viszont több mint nyolcezer. Ezek közül csak 4-5 ezer a hasznos, azaz működő távközlési, meteorológiai, katonai vagy titkosszolgálati. Emellett sok a meghibásodott, az inaktív, a kikapcsolt műhold, illetve a fellövések "mellékterméke", amely mind tehetetlenül sodródik pályáján. Ezenfelül a véletlen ütközések következtében folyamatosan szaporodik ez a haszontalan törmelék, ennek a tudósok 8-9 ezer tonnára becsülik. A 10 centiméternél nagyobb darabok száma 40 ezerre tehető.
A Szputnyik-1 volt a Föld első műholdja, melyet 1957. október 4-én juttattak a világűrbe. Már ekkor arra buzdítottak mindenkit az oroszok és az amerikaiak, hogy ahol csak tudják, észleljék a műholdat és osszák meg a megfigyelt átvonulási pályájáról kapott adataikat az űrközpontokkal. Az egymástól kellő távolságban lévő helyekről egyidejűleg regisztrált észlelési pontok alapján kiszámíthatóvá vált a tényleges térbeli pályája. Az 1958-ban Magyarországról elsőként jelentkezett ilyen megfigyelésekre a bajai obszervatórium, ahol ettől kezdve egészen 1988-ig egyre szofisztikáltabb módszerekkel és eszközökkel folyt a műhold-megfigyelés.
A munka 35 év kihagyás után indult újra Baján. Az Európai Űrügynökség (ESA) által támogatott EON (European Optical Network) programban 12 állomás vesz részt, az SZTE obszervatóriuma egyetlen magyarországi intézményként.
(Illusztráció: Pixabay)
