Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
A felújításokat bemutató körséta során elhangzott: egyszerre erősíti a zarándokhely-jelleget és kapcsolja be a térbe az abból eddig kissé kieső altemplomot, hogy itt kap helyett az eddig a rend kincstárában őrzött Szent Márton-ereklye. A templom védőszentjének csontját az imádkozásra, elmélyülésre is alkalmat adó félhomályban helyezik el.
A templomkapu belső oldalára került a beavatás helye, az ónix keresztelőmedencével, a tervezés során azonban elvetették azt a kezdetben felmerült elgondolást, hogy ezt a területet megemeljék, kiiktatva a hívőknek kialakított térhez vezető néhány lépcsőt.
Valamelyest rövidebbre vették ugyanakkor a szentélybe felvezető lépcső fokait, így nagyobb hely jutott a szerzetesek frissen elkészült padjainak; e térelem egyik végén a felolvasó pulpitus, másikon az oltár kapott helyet; mindkettő olasz ónixból készült.
A XIX. század végén beépített, a pompát mutatni hivatott padlólapokat tompa fényű, süttői mészkőre cserélték – hangzott el az ismertetés során.
(MTI)
