Felért a csúcsra, mondhatnánk idősebb Hamar Ferenc friss, masters egyéni horgászvilágbajnoki címére, ám ő azt egyenértékűnek tartja a magyar csapattal 2003-ban nyert vébéaranyával. Most Portugáliában speciális vízen, speciális felszereléssel és technikával a márnák hozták meg neki a végső sikert, amelyben elévülhetetlen érdemei vannak fiának.
A versenyt a Sorraia folyón rendezték meg, ami eleve speciális taktikát, technikát kíván. Erre jött még az őrült kánikula: Hamar Ferenc szerint árnyékben 40-42 fok fogadta a versenyzőket, napon pedig – ezt mérték is – 56 Celsius volt. „Vizes törölközőkkel, bevizezett fehér hosszujjúba, sapkával próbáltunk védekezni a meleg ellen, nem sok sikerrel.” Nagy segítsége volt, a tavaly hazai pályán sikert sikerre halmozó fia, ifjabb Hamar Ferenc, aki nemcsak a keze alá dolgozott, hanem a taktika, a technika kiválasztásában is sok értékes információt gyűjtött be. De nemcsak ebben támogatta édesapját: jó példa erre, hogy az etetőanyag összeállítása, a csontkukac tisztítása is olyan apró, de fontos feladat, aminek nagy jelentősége lehet. Kiderült például, hogy a csontijuk nagy részét elviszi a víz, hiába nézett ki jól. Ezért homokos anyaggal kellett átdörzsölni. De lényeges volt az is, hogy biztosan tudjon ülni verseny közben. A portugál pályára viszont itthon nem lehetett edzeni, annyira speciális horgászatot kívánt. A győri versenyző azonban már többször járt ezen a folyón versenyzőként és szövetségi kapitányként, így lényeges volt a tapasztalata. A győzelmet a márna hozta meg, melyből mindkét napon sikerült egy-egy nagyobb – másfél-két kilogrammos – példányt kifogni. Mitől volt még speciális?
„Matchbottal horgásztam, 33 méternél jöttek a márnák a két méter mély vízben. Nyolcvan centiméteres úszóra volt szükség, hogy kontrollálni lehessen a csalit, 20-as horoggal horgásztunk, ami kisebb volt, mint a csonti. Az úszót gyakorlatilag nem is kellett figyelni, csak azt, amikor a bot vége görbült a vízbe. A halat nehéz volt a szektoron belül tartani, de szerencsére a szabályok itt e téren megengedőbbek voltak. A második nap izgalmas volt, a mérlegelés különösen: a luxemburgi versenyző a végén még fogott egy kilogrammos márnát és egy angolnát is, de kiderült, összesúlyt tekintve mindenki mögöttem maradt.”
Ferenc szerint a magyar csapattal is esélyesek voltak az aranyéremre, nagyon kevésen múlott, hogy nem sikerült, de a dobogóra így is felállhattak. „Tisztességes gárda jött össze, nem volt sumákolás, mindenki nagyon odatette magát. A mostani egyéni világbajnoki címet egyenértékűnek tartom a 2003-as csapatarannyal. Megvédeni a címet? Talán még nehezebb, mint megszerezni. Jövőre Spanyolországban lesz a vébé, új versenyzők jönnek, mások a veteránban indulnak – kiszámíthatatlanok az esélyek.” S ha már címvédés: idősebb Hamar Ferenc csapatvezetőként hamarosan az Országos Horgász Csapat Bajnokságon vezető Győr-Moson-Sopront, majd szurkol fiának a Marcal-tavon rendezendő országos bajnokságon. (Kép és szöveg: Sporthorgász Egyesületek Győr-Moson-Sopron megyei Szövetsége)
