Covid idején rendkívül sok szakácstól, pincértől váltak meg a vendéglátóiparban, és most ennek a levét is isszák!
Nem olyan könnyű visszacsábítani a szakácsokat, de a vendéglátóipar bármelyik ágára gondolunk, nincs könnyű dolga a munkaadóknak! Érthető módon ez a szakma kicsit „sértődött”, és kihasználja, hogy monopol helyzetben van, ezért az árak is kúsznak fel az egekig.
Sokan kivárnak őszig, így a koronavírus-járvány előtti kínálatnak nagyjából a fele lesz elérhető a nyáron, jórészt a turisták által is kedvelt fővárosi területeken.
A legnagyobb gond továbbra is a munkaerőhiány, országosan 20 százalékkal kevesebben dolgoznak a szükségesnél. Vidékre a fővárosból is toboroztak felszolgálókat, szakácsokat, akik akár havi egymillió forintot is megkereshetnek a Balatonnál.
A várható turistarohamra a balatoni munkaadók viszont aránytalan összegekkel árazták be a vízparti állásokat: a pincérek, séfek körében hallani lehet egymillió körüli havi fizetésekről is. Ezzel viszont csak kevés fővárosi üzletben érdemes versenyezni, ezért inkább kivárnak.
Például egy budapesti étteremben naponta 15-20 ezer forintot is elkérhet a takarításért egy 6-8 órában felvett munkavállaló, aki tudja, hogy helyzeti előnyben van, mert a szezon felpörgésével egyre nehezebb lehet pótolni vagy megtartani – ezt nemritkán kihasználják az emelésért taktikázó beosztottak.
De, mint mondta, ma már azon sem lepődhet meg az üzemeltető, ha a bevételmentes hónapok után újrainduló étteremből egyik pillanatról a másikra a teljes személyzetet kiszervezik, vagy egy-egy gyakorlattal rendelkező kollégát csalnak el a közeli, hasonló helyre, a magasabb fizetés ígéretével.
