Egy mezei otthoni főzést követően is szomorúság, ha megmarad a kész étel és végül a szemétben, szerencsésebb esetben a komposztban végzi. De mit szólhat valaki, aki hivatásszerűen süt/főz és nem fogy el a napi portéka? A pékek napi eladása például igen hektikus, van, hogy idő előtt elkapkodják a sós és édes finomságokat, máskor sok nagy gonddal elkészített holmi marad az üzleten.
Yukiko Morita nem tagadja, hogy szerelmes a péksüteményekbe és a kenyérbe. Az egyszerű hozzávalók ünnepébe, a kenyér bélzetébe, a croissant-ok szerkezetébe. Ezzel mi is éppen így vagyunk, de míg csak műkedvelőként és lelkes fogyasztóként tapsolunk, addig Morita szakmája miatt került közelebbi kapcsolatba a pékárukkal: a hajnali sütések, a tervezések és eladás is a feladatai közé tartozott.
Rendkívül zavarta a pocsékolás, az esetleges megmaradt termékek kukába dobása, ezért egy nagyon egyedi ötlettel rukkolt elő, amihez a következőkre van szüksége: liszt, élesztő, só, LED-fények, vezetékek és/vagy elemek.
Jelenleg már nem dolgozik pékként, a készülő lakberendezési tárgyakhoz több pékségből gyűjti a megmaradt péksütiket, amikből leleményesen falikart, csillárt, asztali lámpát készít. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi lesz a “kibelezett” kenyerek és kiflik bélzetének sorsa, de erre is azonnal választ kaphatunk: kétszersült, french toast és crouton készül belőlük, tényleg semmi sem végzi a szemetesben.
Fenntartható, szép, kreatív és imádnivaló, minden kenyérrajongónak és azoknak is, akiknek a glutén nem a boldogság kulcsa.
