Sajnos majdnem egész életében a feltalálói pályán mellőzöttnek számított, de végül 84 évesen kapta meg a feltalálói Oscar-díjat, így majdnem élete végéig kellett várnia munkája elismerésére.
Bécsben született, eredeti neve Hedwig Eva Maria Kiesler, apja osztrák bankár, anyja Budapestről származó zsidó zongorista volt. Tízévesen már négy nyelven beszélt, zongorázott, elvarázsolta a tudomány is, végül mégis színésznő lett 17 évesen. Egy náci szimpatizáns felesége lett, aki fegyvereket vitt Hitlernek. Sokat tanult tőle a fejlett haditechnológiákról házasságuk négy éve alatt: férje minden üzleti találkozóra és fegyvervásárra magával vitte – mint státusszimbólumot. Később megcsömörlött a fasizmustól és férjétől is, Londonba menekült. Jelentkezett egy szereplőválogatásra, és megkapta a szerepet Louis B. Mayertől, a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió producerétől, de nem ajánlott neki jó gázsit, ezért nemet mondott és magabiztosan kisétált. Amikor megtudta, hogy Mayer melyik hajóval indul vissza az USA-ba, ő is felszállt. Mire megérkeztek, övé volt a szerep, heti 3000 dolláros gázsival 7 évre; egy év múlva már szupersztárnak számított.
Nem szerette Hollywoodot: nem ivott, nem kötötték le a partik, inkább barátokkal vacsorázott és diskurált az ötleteikről.
Egy pillanatra sem állt le az agya, folyton gondolkodott egy fejlesztésről, egy találmányról: egy jelzőlámpa fejlesztést vagy tablettát, ami vízből kólát csinált, de nem sikerültek. Kudarcain csak nevetett: „Ennek olyan az íze, mint a gyógyszernek”.
Amikor a II. világháborúban a német tengeralattjárók támadták az utasszállító hajókat, elhatározta, hogy segít a szövetségeseknek. A torpedókra gondolva – mint nehezen irányítható, hatalmas fegyverek – rádióvezérlésű megoldást akart: ha a jel gyorsan vált egyik frekvenciáról a másikra, akkor nem lehet kívülről megzavarni. Szomszédja, a zeneszerző George Antheil segítségével látott neki. Torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezés született, ami frekvenciaugratásos adásmóddal védte a jelküldést felderítés és zavarás ellen, hogy a torpedók jobban célba találjanak. Véletlenül alakult így: Antheil egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akart szinkronizálni. Ugyanígy oldotta meg a gyors rádiófrekvencia váltások koordinálását az adónál és vevőnél. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlőnél is 88 frekvenciát használtak.
A Titkos Kommunikációs Rendszer névre keresztelt találmányt szabadalmaztatták 1942-ben. Azonban a katonaság nem volt rá kíváncsi, presztízsveszteség lett volna civilektől fogadni bármit is. Szigorúan titkosnak minősítették a találmányt, a világháború enélkül zárult, és lejárt a szabadalom is.
Lamarr-t ezalatt biztatták, ne hagyjon fel színészi karrierjével, és használja azt a háború népszerűsítésére: áruljon háborús kötvényeket. Volt olyan alkalom, hogy egy este alatt hét millió dollárnyi kötvényt értékesített. Emellett pozíciót vállalt az első Nemzeti Találmányi Tanácsban is.
Közben a katonai kommunikáció már használni kezdte a rendszerüket. Szükség volt arra, hogy a vízbe helyezett bója, ami érzékeli a tengeralattjárót, képes legyen ezt az adatot védetten, repülőgépekre továbbítani. Főszerepet végül 1962-ben kapott a szórt spektrum kommunikációs technológia, azaz a WiFi alapja, a kubai Disznó-öbölbeli invázió idején: a Kubát blokád alá vonó hajókra is telepítették. Lamarr és társa egy fillért sem látott belőle, de számtalan magáncég előtt megnyílt az út a továbbfejlesztésre, így születtek meg a modern, vezeték nélküli technológiák, mint a WiFi.
Még 1997-ben megkapta a feltalálók Oscar-díjának nevezett BULBIE™ Gnass Spirit of Achievement Award életműdíjat is. Idén lenne 100 éves, november 9-én, születésnapja tiszteletére tartják az Európai Feltalálók Napját, amelyet Ausztria, Németország és Svájc ünnepel, feltalálók kitüntetésével.
