Íme egy radikális megoldás a körülöttünk omladozó világ problémáira: dolgozzunk heti négy napot, és az ötödiken termeljük meg a kajánkat. Ha ezt sokan megtennénk, rá sem lehetne ismerni pár év múlva a Földre – jó értelemben.
Nemrég 11000 tudós hívta rá fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás sokkal, sokkal rosszabb lesz, mint gondoltuk, klímavészhelyzet van. Azt mondták: a fenntartható jövőhöz meg kell változtatnunk azt, ahogyan élünk. „Ennek részeként radikálisan át kell alakítanunk azt, ahogy globális társadalmunk működik, s ahogy a természetes ökoszisztémákkal interaktál” – fogalmaztak a BioScienceben megjelent közleményükben.
Még mindig próbáljuk felfogni, hogy a világ valamikor lassított felvételben hangtalanul felrobbant körülöttünk. És ez a mi életünk során, a mi fogyasztási döntéseink révén is történt.
Mit tehetünk? Ok, nem repülővel megyünk hosszúhétvégézni. Tépelődünk a boltban. Igyekszünk kerülni az egyszerhasználatos műanyagokat. És aztán marad a klímaszorongás, mert nem látjuk, mire is kellene váltani, aminek van értelme és hatása, és reménykedünk benne, hogy valaki majd megmondja és a kormányok elrendezik az ügyet.
Nos, van egy megoldás, holnap elkezdhető, hétköznapi emberek számára elérhető, és ha sokan csináljuk, nagy hatása lesz.
Vegyük a saját kezünkbe az élelmiszerünket. Ennyi.
Ha ezt sokan megtennék, hatalmas változások történnének a világban.
Sáskaként zabáljuk fel a Földet
Az iparosodott, „olcsó”, a fogyasztótól nagy távolságra történő kajatermelés miatt kerül a testünkbe rengeteg vegyszer. Emiatt pusztulnak a bolygón a rovarok. Emiatt szennyeződnek természetes vizeink mérgekkel és a tengerek elalgásodását okozó nitrogénnel. Emiatt kevés a víz a talajban. Emiatt erodálódik és fogy folyamatosan a termőföld. Emiatt keletkeznek az ökológiai sivatagok. Emiatt zörögnek kamionok milliói az utakon, traktorok a földeken. Emiatt keletkezik az egyszerhasználatos műanyagok elég jelentős hányada. Emiatt bocsátjuk ki a klímaváltozást okozó üvegházhatást keltő gázok meglepően nagy részét. Emiatt vagyunk betegek és D-vitaminhiányosak. Emiatt gomolyog a metán és más brutálisan üvegházhatású gáz a szeméttelepeink felett. Emiatt igényel egy átlagos család heti legalább 120-240 liternyi szemétszállítást. Emiatt szoktuk meg és fogadtuk el az ízetlen kaját: a kőkemény paradicsomot, a fakó sütőtököt, a kásás görögdinnyét, a kocsonyás cukkinit. Emiatt nem eszünk elég zöldséget (a macerás zöldségnél mindig kényelmesebb a menzákon a hús krumplival vagy rizzsel). Emiatt nem szeretnek a gyerekeink enni. Emiatt vagyunk kövérek és mozgáshiányosak. Emiatt érezzük néha értelmetlennek az íróasztal vagy pult mögött végzett munkánkat, hisz nincs olyan kézzelfogható eredménye, mint amilyen mondjuk az első lecsó, amit teljesen egészében te termeltél meg. Emiatt szakadunk fájón el a természettől, a széltől, a naptól, az időjárástól, a természetes cirkadián ritmusunktól, amitől aztán rosszul alszunk és rossz a kedvünk.
Lehetetlen?
A nagyszüleinkhez képest ma már sokkal haladóbb módszerekkel lehet csinálni egy kvázi háztájit, heti 8-10 munkaórában, havi 10-20 ezer forintból, sok technológiával. Nagyjából a sokak által konditeremre fordított időt, energiát és pénzt váltja ki.
De nincs ehhez elég föld a világon, hogy mindenkinek jusson belőle annyi, amin maga termelgethet, nem? Most nézzük csak a magyar adatokat: 2018-ban a KSH szerint 5,3 millió hektáron zajlott mezőgazdasági termesztés, és 9,8 millióan élünk itt. Végezzünk egy gondolatkísérletet: a terület kb. felét meghagyjuk az állattartás kiszolgálására és az ipari célokra (ahogy ez ma is van), akkor 2,65 millió hektár jut a magyar lakosságra, tehát fejenként nagyságrendileg 3000 négyzetméter. Ha egy négy fős családra vetítjük ezt a mennyiséget, az 12000 négyzetméter, azaz 1,2 hektár.
Kiskerti Kánaán
A gondolatkísérlet kulcsa a nagytáblás monokultúra és a szállítási, tárolási, polcállósági igény hiánya. Madártávlatból nézve ez az elképzelt 1,2 hektár maga az ökológiai paradicsom. Nem csupasz barna sivatag soha ez a terület, mindig növények fedik, sokfélék. A sokféle növény sokféle élővilágot vonz. Az állati trágya nem a vizeket szennyezi, hanem a közvetlenül a növényeket táplálja. Boldogan gyarapszik a légköri szént megkötő ősgyep, és a sekély gyökerű kukorica helyére kerülő mélyebb gyökerű gyümölcsfák hosszan tárolják a talajban a szenet. Nincs erózió, a víz a talajban, a gyökereknél marad.
Nincs csomagolás, legfeljebb néhány agyonhasznált edény és tárolóüveg – ez még akár egy a családi használatból kikerült műanyag is lehet. Nincs élelmiszerszemét, mert amit nem eszünk meg, az állatokhoz kerül, amit ők nem esznek meg, az megy a komposztba. Több zöldséget eszünk, mert finomak – frisségük és az izgalmas fajtaválaszték miatt. Nyugodtan lehet vékonyhéjú, könnyen törő, de lédús, gyönyörű paradicsomunk. Minden, amit eszünk, antibiotikum- és vegyszermentes, mert nincsenek az élőlényeink olyan közel egymáshoz, hogy a járványok folyamatos veszteséget okozzanak. Lényegében nincs szállítás sem.
És nem utolsósorban nincs az a kockázat, hogy vajon aki termeli az élelmiszerem, hogyan jár el: a profitját védi vagy az én egészségemet?
Könnyen lehet, hogy a saját magad által termelt élelmiszer révén – hússal együtt is – sokkal jobbat teszel a bolygónak, mint a legszigorúbb vegán diétával, pláne, ha egy rendes munkanapot leadsz és átállsz egy négynapos munkahétre. Ha a család többet költ egy hónapban kajára, mint amennyit 4 munkanap alatt keresel, akkor még pénzügyileg is megéri.
Az üvegházhatású gázkibocsátás több kutató számításai szerint 16-20 százalékkal csökkenthető a négynapos munkahéttel, feltéve, ha az ötödik napot nem a bevásárlóközpontban töltjük (minden fogyasztáshoz széndioxid-kibocsátás kapcsolódik, míg például a kiránduláshoz vagy kertészkedéshez kevesebb).
Ráadásul egyes számítások szerint a minden saját magunk által megtermelt kiló zöldség átlagosan 2 kiló széndioxid-kibocsátást spórol meg a boltihoz képest. (A nagyságok érthetővé tétele érdekében: 1 kg krumplihoz 2,9 kg széndioxid-kibocsátás kapcsolódik, 90 százalékban a csomagolás, mosás és a szállítás miatt – számolja az amerikai környezetvédelmi szervezet, az EWG.) Márpedig a kaja adja egy család széndioxid-kibocsátásának körülbelül ötödét. A kettő – a négynapos munkahét és a kajaönellátás – szinte harmadával csökkenti a kibocsátásunkat.
Mindehhez csak arra van szükség, hogy feladjuk azt a (politikai és gazdasági érdekek mentén évtizedek óta belénk sulykolt) gondolatot, hogy értelmes embernek nem illik élelmiszert termelnie. Miért is ne?
Forrás: 24.hu
