Cikkünk frissítése óta eltelt 12 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Bhutánban úgy döntöttek, csak úgy tudják megvédeni nemzeti kincseiket, ha fajsúlyos összeget kell fizetni a hozzájuk látogatásért, s ezzel segítenek az eluralkodó tömegturizmuson.

A túlturistásodás fogalma 2020 előtt, vagyis a világjárvány megjelentét megelőzően vált sűrűn használt terminussá. Küzdött vele minden népszerű célpont: nehezebben megközelíthető szurdoktól a világ vezető fővárosáig. A koronavírus-járvány következtében megélt lezárások, utazási korlátozások ugyan majdnem két teljes év turizmusát megbélyegezték, de éppen éledőben van ez a szektor. Igen, a gazdasági válság idején is, hiszen ez elsősorban Európát érinti, az Egyesült Államok például megerősödött a dollár sosem látott értéke miatt. A gazdasági nehézségek ellenére a hosszas bezárás és utazás-mentesség még jobban kiéheztette a turistákat, így kezd minden visszaállni a járvány előtti állapotokra.

Így van ez Bhutánban, Nepáltól keletre a világ egyetlen buddhista királyságában, a Himalája vonulatai között is. Érkeznek az utazók a Paro Tatksang hegyoldali kolostorhoz, a világ legnagyobb Buddha-szobrához és Thimphuba, a fővárosba is. Tudvalévő, hogy a vízumot eddig is aránylag magas áron mérték, de a a királyság most úgy döntött: bekeményít, a turisták nem kótyavetyélhetik el a nemzeti értékeiket.


Már régóta szó van a velencei látogatókorlátozásról is és eljött a külön városlátogatói adó, de a „gyors velencézőkre” kiszabott összeg abszolút megfizethető és nem ad okot a tétovázásra. Nem úgy a bhutáni rendelkezések: még csak pár hónapja nyitottak újra a járványt követően, mégis úton van az úgynevezett „fenntartható fejlődés díja” névre keresztelt külön adó, ami abszolút előrevetíti, hogy tényleg csak azok érkezzenek hozzájuk, akik komolyan gondolják a bhutáni időtöltést.

Egészen konkrétan éjszakánként 200 dollárosra (83 000 forint) tervezték ezt az összeget. A kormányhoz befolyó összeget a karbonsemleges utazást népszerűsítő aktivitásokra, egy tudatosabb és fenntarthatóbb turistamagatartás kidolgozására szánnák.


Ráadásul ezeddig létezett náluk egy úgynevezett „minimális napi csomagdíj” is, ami arra vonatkozott, ha valaki csomagajánlaton belül száll meg Bhutánban. Ezt most eltörölték, hogy méginkább a helyi lakosság felé terelhessék a turizmusból befolyt összegeket. Ezek a csomagok sokszor korlátozták az utazási élményt, hiszen kizárólag utazásszervezőkkel együttműködve lehetett megérkezni Bhutánba.

Dorji Dhradhul, a Bhután Idegenforgalmi Tanács főigazgatója így nyilatkozott: „Az idegenforgalmi ágazat megújítására irányuló stratégiánk visszavezet bennünket a gyökereinkhez, a „nagy értékű, kis volumenű” turizmushoz, ahol kedvezünk a turistáknak, miközben megvédjük saját magunkat. Hosszú távon az a célunk, hogy a látogatók számára értékes élményeket, polgárainknak pedig jól fizető és professzionális munkahelyeket teremtsünk.”