Valószínűleg minden magyarnak egészen korai emlékei vannak az alkohollal kapcsolatban. Jobb esetben a szülőkről, amint munka után hazaérve felszisszentettek egy doboz sört, vagy hogy a családi ünnepeknél gyerekként maga is belenyalhatott a sörhabba. A rosszabb verzió részleteibe inkább ne menjünk bele, aki átélte, az valószínűleg okkal kerüli a szeszt – vagy épp saját maga sem tud szabadulni tőle.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alkoholizmussal foglalkozó 2016-os adatai szerint lakosságarányosan Magyarországon van a legtöbb alkoholista világszinten. Az ország több mint egyötöde, 21,2 százaléka volt akkor alkoholistának tekinthető – még az oroszok 20,9 százalékos értékét is megelőzve.
A nemek közötti eloszlás talán még látványosabb: míg a magyar nők 7,2 százaléka volt alkoholistának tekinthető, addig a felnőtt férfi lakosság 36,9 százaléka. Eszerint nagyjából minden harmadik férfi alkoholista lehet Magyarországon.
A „legjózanabb” nemzedék
A World Finance januári cikke alapján az alkoholfogyasztás visszaesésének több oka is van, az egyik legfontosabb talán a pandémia. Az Új-dél-walesi Egyetem kutatása szerint a covid-lezárásokat követő hónapokban a 40 éves korosztály körében ugyan enyhén nőtt az alkoholfogyasztás mértéke, a megkérdezett fiatalok 44 százaléka lényegesen kevesebb szeszt fogyasztott.
A fiatalabb generációknál már régebb óta megfigyelhető a séma, hogy kevesebbet isznak szüleiknél. A Z-generáció tagjai (1995-2010 között születettek) 20 százalékkal kevesebb alkoholt fogyasztanak, mint az eggyel fölöttük lévő Y-generáció (1980-1995), akik szintén kevesebbet fogyasztottak ennyi idős korukba mint az X-generáció vagy a baby-boomer generáció.
„Minden családot érint az alkoholizmus”
A WHO 2016-os adatait is óvatosan kell kezelni, mert az inkább egy becslés mint valós mérés. Elmondásuk szerint az adatok vagy önbevalláson alapulnak, vagy szakértők becsléseit vették figyelembe, ugyanis vannak országok, ahol megtagadták a válaszadást.
Nagyon nehéz nyomon követni az alkoholbetegek számát az országban, de az, hogy a felnőtt férfi lakosság több mint egyharmada érintett lenne, teljesen abszurd, inkább a 11-12 százalék reális. Ugyanakkor abban mindketten biztosak, hogy Magyarország továbbra is éllovas az alkoholfüggőség tekintetében.
Mindenhol máshogy isznak!
A déli egy valamivel rendszeresebb, ugyanakkor sokkal kevesebbet fogyasztó kultúra, a klasszikus “a vacsora mellé dukál egy pohár bor” hozzáállás.
Ezzel szemben az északi, egy “ritkábban iszunk, de akkor sokat” mentalitásra épül, ami a szakértő szerint erőteljesen rongálja az ember egészségét.
Mint elmondta, Magyarország inkább az északi kultúrához tartozik, ami az oroszok behatásának köszönhető. „Mindenki azt mondja, hogy a magyar mindig is egy pálinka fogyasztó nép volt, de ez nem igaz. A tömény ital fogyasztás körülbelül a 2. világháború után jött divatba, a szovjetek megszállása alatt, azelőtt inkább voltunk egy bor nemzet.”
Az alkoholmentes italok népszerűségének növekedése sem jelenti azt, hogy a klasszikus alkoholos italok fogyasztása visszaesne. „Meg kell vizsgálni, hogy ezeket az italokat az alkoholos italok helyett, vagy az üdítők helyett isszák az emberek. Ha az utóbbi, akkor ezekre a mentes italokra igazából tekinthetünk a rendes szeszesitalok reklámkampánnyaként is.”
Remény ezzel együtt is van a javulásra, az pedig az adatokból is látszik, hogy generációról-generációra csökken a szeszfogyasztás mértéke. Ha pedig teljesen soha nem is hagyjuk magunk mögött a piát, akárcsak a száraz hónapok és a mentes italok, akár a felelősségteljes alkoholfogyasztás is trenddé válhat hazánkban.
