Filippo Bernardini, egykori kiadói alkalmazott Margaret Atwood, Sally Rooney és Ian McEwan könyveinek kéziratait lopta el, amikor pedig lebukott, közölte, hogy “égett a vágytól”, hogy kiadói szakembernek érezhesse magát, ám állítása szerint nem állt szándékában kiszivárogtatni az ellopott kéziratokat.
Bernardini januárban New Yorkban bűnösnek vallotta magát egyrendbeli, több mint 1000 kézirat ellopását magában foglaló lopás vádjában. A férfi a londoni Simon & Schusternél dolgozott jogi koordinátorként, ahol különböző ügynököknek és kiadóknak adta ki magát e-mailjeiben, hogy regényeket és más műveket szerezzen meg az íróktól és azok képviselőitől.
Egészen meghökkentő az érvelés
A nyilvánosságra hozott bírósági iratok szerint Bernardini közölte, soha nem állt szándékában kiszivárogtatni az ellopott kéziratokat, ehelyett “szorosan a mellkasánál akarta tartani őket és azon kevesek közé tartozni, akik bárki más előtt megbecsülhetik az alkotásokat, mielőtt a könyvesboltokba kerülnek”.
Vallomásában közölte, néhány kéziratot olvasva “különleges és egyedülálló kapcsolatot érzett a szerzővel, szinte olyan volt, mintha én lettem volna annak a könyvnek a szerkesztője”.
Ezt követően részletezte, hogyan jutott eszébe az ötlet, és hogyan kivitelezte a kéziratok megszerzésére irányuló terveit: látta, hogy azokat “szerkesztők, ügynökök és irodalmi felderítők, vagy akár az iparágon kívüli személyek között” osztják meg, és azon tűnődött, ő miért nem juthat hozzá ezekhez a kéziratokhoz:
“Egy nap létrehoztam egy hamisított e-mail címet valakinek, akit ismertem a kiadói ágazatban, és küldtem egy e-mailt valakinek, akit ismertem, és egy kiadást megelőző kéziratot kértem tőle. Abban a stílusban és azzal a nyelvezettel írtam, amit a korábbi kollégáim használtak. Amikor ez a kérés sikeres volt, attól a pillanattól kezdve ez a viselkedés megszállottá, kényszeres viselkedéssé vált.”
