Jártál már Portugáliában? Ha igen, akkor biztosan feltűnt, hogy a házakat, de sokszor a templomok falait is jellegzetes csempék takarják. Ha elgondolkoztál, mik ezek a csodás díszítések, akkor olvasd el a történetüket!
Ezt a meseszép csempét azulejónak hívják és egy jellegzetes, arab, spanyol és portugál nyelvterületen elterjedt csempefajta.
Jellegzetessége a mintákat elválasztó, kontúrrajzot adó határvonalak árkolt kialakítása. Mindenütt megtalálni Portugáliában, ahol az ország legjellemzőbb díszítő elemének tekinthető: nemcsak a frízek és a nagy faliképek számítanak közönségesnek, de medálnak is hordják. Dél-Amerikába portugál és spanyol közvetítéssel került át – olyannyira, hogy portugálok mára Brazíliából importálják a többszínű, virágokkal és indákkal díszített azulejokat, emellett Spanyolországban főleg Andalúziában, Alicante környékén (például Alteában) és Katalóniában is népszerű.
Nevét a különböző források kétféleképpen származtatják:
• Az apró, színes kavicsot jelentő arab „al-zulaich” kifejezésből, amivel eredetileg a régi római-bizánci mozaikokat jelölték.
• A spanyol ‘azul’ (kék) szóból, mivel eredetileg monokromatikus volt.
Az azulejo mázas beltéri vagy kültéri csempe. Gyártását Kínában fejlesztették ki; az arabok a 12. században ismerték meg, majd a 13. század végén terjesztették el Európában. Használatát nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempeborítás jó hőszigetelő; enyhíti a nyári hőséget. Az agyagból készült lapokat a mesterek mázzal vonták be, a kemencében és 24 órán át 900 °C-on égették, majd egy napig hűlni hagyták, hogy maradandó legyen.
A praktikus szempontok mellett már a kínaiak is figyeltek a csempék művészi kialakítására: az arabok – egyes elképzelések szerint – a bizánci mozaikokéhoz mérhető látványt próbáltak az új technikával elérni.
Eredetileg csak a kobaltkék árnyalataival mintázták, majd különféle egyéb fémeket (cink, mangán, réz, vas) tartalmazó mázakkal sokszínűvé tették.
A kínaiak formai megkötések nélkül használták, a móroknál azonban – mivel az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást – a geometriai minták kerültek előtérbe. Ezt a hagyományt spanyol és portugál nyelvterületen is átvették, a reconquista után azonban a különböző életképek és biblikus jelenetek ábrázolása is divatba jött.
Európában valószínűleg a 8–10. században épült Córdobai nagymecset (Spanyolország) díszítésére használták először, ma pedig megcsodálhatjuk például Porto központi vasútállomásának teljes belső falán, de számos pékség, gyógyszertár, könyvesbolt vagy épp söröző falát is azulejossal burkolnak. Gyönyörű közöttük sétálni, tapasztalatból mondjuk!
