Egyre többen kérik a kormányt és az Operatív Törzset, hogy a tanárokat soron kívül oltsák be.
Azt mindenki megérti, hogy az egészségügyi dolgozókkal kezdtek, és mindenki az időseket és a krónikus betegeket félti a legjobban. Szerencsére ahogy olvassuk: Magyarország tényleg jobban teljesít, vagyis sokan már megkapták az első adagot. Európában a britek, a szerbek és a máltaiak mellett csak olyan törpe államok előznek meg minket, mint San Marino, Monaco vagy Gibraltár. Vagyis az uniós országok közül ott figyelünk a második helyen, ezt ITT is meg lehet nézni.
Éppen ezért az Operatív Törzs eljutott oda, hogy folyamatosan vizsgálja, hogy kell-e bármilyen területen kivételt tenni. Ahogy ma pl. bejelentették, hogy a Budapesti Közlekedési Központ dolgozóit, a Paksi Atomerőmű dolgozóit, a Magyar Villamosművek dolgozóit, valamint a MÁV és a GYSEV vasutasait. Korábban az olimpára készülő sportolókat már előrehozták a rangsorban, miként a rendvédelmi szerveknél szolgálók is már túl vannak minimum az első oltáson.
A tanárokról csönd van – illetve Kásler miniszter a Parlamentben azt mondta: szerinte semmi nem indokolja, hogy kiálljanak a sorból, meg fogják kapni, ahogy minden más magyar. Az érintettek biztos örültek, hogy a főnökük kiállt mellettük.
Kásler Miklós professzorról azt tartják kiváló onkológus, így biztosak lehetünk abban, hogy a megelőzést a saját szakterületén is fontosnak véli. Ezért kérem, hogy éppen emiatt vegyük le a gyerekeinket amilyen hamar csak lehet a digitális lélegeztetőgépről.
Egy dologról ugyanis mintha rendszeresen elfeledkeznénk.
Én magam sok más szülőtársamhoz hasonlóan bizonyára sokat gondolkodunk azon, mit tehetünk mi, hogy a gyerekünk ne töltsön annyi időt a digitális világban. Mert most pont 4-5 órával tölt el többet naponta, mint ha iskolába járna.
Természetesen elfogadjuk, hogy ez a mostani helyzet speciális, és a döntéshozók az adott információk ismeretében a legjobb döntést igyekeznek meghozni. Senki nem kívánja, hogy holnaptól a gyerekek járjanak újra iskolába, hiszen nyilvánvaló, hogy ez nem lehetséges. De egy kicsit talán fel lehet gyorsítani a folyamatokat most, hogy napról napra jobban állunk az oltások területén.
Önök nem keresik a jó és rossz válaszokat, hogy akár saját maguk, akár a gyerekük hogyan használja kevesebbet a mobilját vagy ne játsszon annyit a számítógépen?
Örülünk, hogy mindegyikük egyre jobban érti pl. az angolt, vagy pillanatok alatt mindent megtalálnak – de látjuk azt is, hogy amint érkezik valami jel – egy pittyenés, bármi – azonnal futnak, hogy megnézzé ki és mit küldött nekik. És ha jobban belegondolunk, sokan már mi magunk is így működünk.
Simon Sinek több, a témával foglalkozó könyv szerzője eképp ír:
Tudjuk, ha figyelemben részesülünk, az jó érzés, dopamin szabadul fel, és ezért megyünk folyton vissza. Dopamin pontosan az a vegyi anyag, ami akkor vált ki jó érzést, ha dohányzunk, iszunk, szerencsejátékot játszunk. Más szavakkal rendkívül nagy függőséget okoz. Korhatárt szabunk a dohányzásra, szerencsejátékra, alkoholfogyasztásra, de nincs korhatár a közösségi hálón és a mobiltelefon használatában. Pedig az olyan, mintha kinyitnánk a bárszekrényt, és azt mondanánk a tinédzser gyerekünknek: „Ha ez a kamaszkori dolog annyira lehangol, szolgáld ki magad.” Alapjában véve pontosan ez történik. Egy teljes generáció fér hozzá egy függőséget okozó bódító vegyi anyaghoz, a dopaminhoz a közösségi hálón és mobiltelefonon keresztül, miközben a kamaszkor komoly nehézségein mennek át.
Tudjuk, a tudomány egyértelműen kimondja, hogy azok, akik több időt töltenek pl. a Facebookon, nagyobb arányban szenvednek depresszióban, mint azok, akik kevesebb időt töltenek rajta. Mértékkel ezek a dolgok nem rosszak. Az alkohol nem rossz, a túl sok alkohol rossz. A szerencsejáték nem szórakoztató, a túl sok szerencsejáték veszélyes. Semmi baj sincs a közösségi hálóval és a mobiltelefonnal, a mértékkel van baj.
A középiskolások lassan egy éve nem járnak suliba. Biztos, hogy hiányoznak nekik a társas kapcsolatok, és az is, hogy egyre inkább elfogadottá válik számukra, hogy átlagosan 4-5 órával többet töltenek a gépek rabságában és fogságában, mint előtte. Nem lennék meglepődve, ha ez egyfajta függőséget jelentene már számukra.
Ezért vallom: a mértékkel van a baj.
Hiszen az egész rendszert a függőségre tervezték. Annyi mindenben kényelmesebbé válik az életed, hogy lassan el sem tudod képzelni magad nélküle. És miután a technológiára szükséged lesz, még az sem működik, hogy az alkoholisták esetén: teljes megvonás és absztinencia. Ez a módszer a XXI. században egyszerűen lehetetlen.
Ezért kell a technológiát, különösen a fiatalok esetén kordában tartani. Valljuk be, ez a digitális oktatás mellett lehetetlen.
Éppen ezért én a gyerekeink védelmében kérném, hogy minél hamarabb oltsák be a tanárokat, hogy aztán a körülményekhez képes nyugodtabban folytatódhasson az úgynevezett jelenléti oktatás, mert a gyerekek számára ez, ami most van olyan, mintha a digitális lélegeztetőgépen lennének.
Ehhez egy megnyugtató lépés lenne a tanárok soron kívüli beoltása.
