És akkor Zidane lefejelte Materazzit

Ha valamit meg akarok érteni, nekem mindig a sport nyújt segítséget. Gyerekkoromtól rajongója vagyok egy csomó sportágnak, ha időm engedi nemcsak a nyári, a téli olimpiát is nézem, és nyolc éves koromtól olvasom a Népsportot, úgyhogy van muníció bőven.
 
A héten kitört a háború. Oroszország megtámadta Ukrajnát, a világ legnagyobb megdöbbenésére. Az összes reakcióból az látszik, hogy erre senki nem számított.
 
Mint amikor a francia – olasz VB döntőn 2006-ban a hosszabbításban egyszer csak villant a piros lap és kiállította a játékvezető Zidanet. Csak a később bejátszott lassításon látszott, hogy amikor nem volt játékban a labda, egyszer csak fogta magát a francia világsztár és lefejelte az olaszok védőjét. A VB döntőben, 1-1-nél, 10 perccel a lefújás előtt.

Ott, az az egy pillanat megváltoztatta Zidane életét. És persze mindenki azt találgatta, hogy az ellenfél mivel bosszantotta fel, hogy eljött az a pillanat, amikor betelt a pohár.

Materazzi végig dumált a meccset. Nem fizikálisan, verbálisan sértegette a játékost, ez az olasz taktika része volt. Valószínű nem az első eset volt és a francia karmester addig a pillanatig jól el is engedte a füle mellett a dolgot. Aztán egyszer csak megelégelte.

Vajon ez történt-e most is? Az ukránok, a NATO, Európa, USA addig-addig huzogatta az oroszlán bajszát, mígnem Putyin azt mondta: akkor ez most elég, és ne tovább. Most telt be a pohár?

Az oroszok első embere azt elég régóta és elég sokszor megfogalmazta: Ukrajna nem lehet a NATO tagja, ezt Oroszország nem fogja engedni. Mint a focimeccsen, amikor a két ultracsoport nem lehet két szomszédos szektorban, kell közéjük egy úgynevezett ütköző zóna. Esetünkben ez a NATO tagállamok és Oroszország közé Ukrajna.

És mi van a másik oldalon? Egy demokratikus országban az ott élők miért ne dönthetnének maguk, hogy számukra mi fontos?

Hányszor halljuk – joggal – hogy majd mi magyarok el tudjuk dönteni, hogy mit szeretnénk, nem kell, hogy azt mások megmondják nekünk. Ukrajnában az ukrán emberek a NATO-hoz és az Európai Unióhoz szeretnének csatlakozni, és nem akarnak tovább ütköző zóna lenni. Erre egyébként pont ez a hét adott választ, hogy miért jártak volna jobban, ha már NATO tagok, Most, ennek hiányában olyan remek védelmet kaptak, hogy nem győznek menekülni az otthonaikból.

De kárpátaljai magyarok révén van némi betekintésünk arra, hogy hogyan bánnak az ukránok a kisebbségekkel. Annyira "jó soruk" van, hogy tulajdonképpen emiatt mi tudtuk blokkolni az ukránok NATO tagságát, és ebben kormánypártot a Parlamentben lévő összes ellenzéki párt is támogatta. A magyar kisebbségek jogaiért sikerült közös álláspontot kialakítani, ez azért nem volt túl gyakori az elmúlt húsz évben.

Vajon ugyanúgy bántak az orosz kisebbségekkel is, mint a magyaral?

Mindez persze egyáltalán nem mentség a háború kirobbantására. De olyan csak a filmekben van, hogy az egyik jó, a másik rossz és azonnal tudni lehet melyik szerepet kire osztottak. Itt nincs fekete és fehér, ezért is sokkal nehezebb pontot tenni a végére, mert napról napra egyre sokasodnak a kérdőjelek.

Orbán Viktornak igaza van, hogy nem szabad engedni, hogy Magyarországot bárki is belesodorja a háborúba. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor valószínű mások is bekapcsolódnak, magyarul az már a harmadik világháború lenne.

Az is látszik, hogy ezekkel a bejelentett szankciókkal Putyin nyilvánvalóan számolt és szépen leperegnek róla. Vagy a világnak pont ez az érdeke, mert a pozíciók újraosztása végre megtörténhet? Kiemelten védett és őrzött irodák bársonyfoteleiből csak azért megy a szájkatare, hogy bebizonyítsák: a világ látszólag segíteni szeretne? Sokan mondják, hogy a háborúnak csak vesztesei vannak… aztán kiderül hogy mégis lesznek nyertesei is, de azokat több ezer km-re a csatatértől kell keresni.

Tényleg nem számít, hogy emberek százai, ezrei hallhatnak meg?  

Biztos, hogy napról napra több növekedni fog az áldozatok száma, az elfoglalt és megsemmisített területek nagysága, az eltévedt rakéták száma, az ukrán fájdalom és a gyász. Egyre többen menekülnek el otthonaikból és egyre többen már soha nem térhetnek haza.

De vajon hogyan lehet véget vetni mihamarabb a harcoknak?

Erre még nem sikerült megtalálni a választ. Az idő pedig itt nem segít, hiszen hiába vagyunk normál körülmények között mindannyian a háború ellen, érhet olyan sokk és trauma bennünket, hogy már semmi nem számít.

Ahogy Zidane is tűrte 34 éves koráig a sértéseket, és pont ott és akkor, a VB döntő hosszabbításában telt be nála a pohár.

A focipályán ma is nyugodtan verbálisan sértegetheti az egyik játékos a másikat. Ha nem áll mellette a játékvezető, semmiféle következménye nem lesz.

Ahogy a mindenkori hatalom is tudja úgy alakítani a törvényeket, hogy látszólag szabályos körülmények között teszi próbára egyes csoportok türelmét. Ez nem egy elegáns megoldás, de ha körülnézünk a világban, akkor láthatjuk, hogy bevett gyakorlat, és ha nem is mindig, de sokszor remekül működik.

Mint a szamovár.

Bizonyára sokan tudják, hogy az oroszok ebben főzik a teát. A szerkezet lényege, hogy a tetején van egy biztonsági szelep, amin keresztül távozni tud a gőz túlnyomás esetén.

De nap, mint nap meg kell győződünk arról, hogy kinyitottuk-e a szelepet.