Éppen tizenhárom éve, 2004. január 25-én hunyt el Fehér Miklós, a Benfica 25-szörös magyar válogatott csatára.
A lisszaboni „sasoknál” a Guimaraes elleni idegenbeli mérkőzés a 28. bajnoki találkozója volt. A 60. percben állt be, s nem sokat tétlenkedett: a meccs egyetlen találata előtt gólpasszt adott Fernando Aguiarnak. A 90. percben – csak néhány másodperccel azt követően, hogy egy hamiskás félmosollyal nyugtázta, sárga lapot kapott azért, mert nem engedett elvégezni egy bedobást – előrehajolt, két kezével a térdét fogta, aztán tehetetlenül a hátára zuhant. Társai hozzárohantak, azonnal tudták, hogy nagy a baj,majd azonnal érkezett az orvosi segítség is. Már a pályán megpróbálkoztak az újraélesztésével, ami sikerült, de az állapota a kórházba menet rosszabbodott. Ismét újraélesztették, órákon keresztül küzdöttek az orvosok az életéért a guimaraesi kórházban, ám éjfél előtt néhány perccel elhunyt. A harmadik szívleállás már végzetesnek bizonyult. A Benfica visszavonultatta a mezét, a 29-es dresszt soha többet nem viseli senki a portugál klubnál – olvasható a nemzetisport.hu-n.
A Benfica a twitteren osztott meg egy rövid videót a következő szöveggel:
„13 esztendő. Örökké velünk leszel.”
Fehér Miklós 1979. július 20-án született, Győrben kezdett futballozni, 1995-től szerepelt az első osztályban, ahol három év alatt 62 meccsen 23 gólt szerzett. 1998 nyarán, akkor rekordösszegnek számító 700 ezer dollárért került az FC Portóba, ám ott nem kapott túl sok lehetőséget. Ennek ellenére a válogatottban bizonyított, 25 meccsen hét gólt szerzett, a 2000-es Eb-selejtezőkben, Vilniusban három gólt lőtt a litvánoknak a 6-1-re megnyert meccsen. A Porto többször is kölcsönadta, ahol újra erőre kapott. Előbb a Slagueirosban 14 meccsen lőtt öt gólt, majd a nevesebb Sporting Braga játékosa lett, ahol házi gólkirályként fejezte be a 2000–2001-es idényt, 26 találkozón szerzett 14 góljával. 2002-ben szerződtette a Benfica, de Portóhoz hasonlóan, itt is inkább a kispadon kapott helyet. Már a távozáson gondolkodott, amikor José Antonio Camacho közölte vele, hogy a sérült Nuno Gomest kell pótolnia. A lisszaboniaknál 27 meccsen és 7 gólt szerzett addig a meccsig, amikor bekövetkezett a tragédia.
Pályafutása során szerepelt ifjúsági Eb-n, 1997-ben a legjobb ifi játékosnak választották, a Bragánál és a Salgueirosnál is házi gólkirály lett. 2001-ben a legjobb fiatal játékosnak választották. Kétszer nyert portugál bajnokságot és kétszer portugál Szuperkupát.
