Cserháti Jenő, akinek emlékére a mérnökegylet 1911-ben Cserháti-plakettet alapított, mellyel az év legjelentősebb gépészmérnöki és elektrotechnikai tanulmányát jutalmazza.
Győr, 1855. március 5. – Budapest, 1910. november 17. magyar gépészmérnök, egyetemi tanár. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alelnöke.
Győrben és Pozsonyban tanult. Műszaki tanulmányait a zürichi műegyetemen végezte el 1872–1876 között. 1876-ban gépészmérnöki diplomát szerzett. 1877-ben a budapesti József Nádor Műegyetemen honosította oklevelét. 1877-ben Bécsben katonai szolgálatot teljesített. 1877-től az Osztrák Államvasúti társaságnál dolgozott mérnökként. 1890-től Budapesten vasút és hajózási mérnök volt. 1893-ban a Fegyver- és Gépgyár Rt. igazgatója lett. 1895–1904 között a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. villamos gyárának cégvezetője, majd igazgatója volt. 1905–1910 között a Műegyetemen a gépszerkezettan tanára volt. A gépelemek című tárgyat tanította Schimanek Emil után és Herrmann Miksa előtt.
Támogatta Kandó Kálmán vasútvillamosítási kísérleteit és részt vett a Valtellina-vasút villamosításának munkálataiban. Az elért eredményekről több cikkben számolt be – részben Kandó Kálmánnal együtt – a hazai és külföldi szaksajtóban. Emlékére a mérnökegylet 1911-ben Cserháti-plakettet alapított, mellyel az év legjelentősebb gépészmérnöki és elektrotechnikai tanulmányát jutalmazza.
