Darázs Károly, aki háromszor kapta meg munkájának elismeréséül a Hűségjel a népegészségért kitüntetést.
Bp., 1921. július 29. – Győr, 1987. április 15.: orvos.
Középiskoláit a Werbőczy István Reálgimnáziumban végezte. 1939-ben tett érettségi vizsgát. 1940-ben kezdte meg orvosi tanulmányait a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1943-ban az 1. honvéd gyalogezredhez vonult be katonai szolgálatra, majd 1944 decemberében az egyetemi tanzászlóaljhoz. Németországba telepítették, majd a Honvéd Közegészségügyi Intézethez osztották be. 1946. márciusi hazatéréséig a passaui Hazatelepítési Tábor orvosa volt. 1946-ban ismét beiratkozott az egyetemre. Tanulmányait anyagi okok miatt két évig szüneteltette. Orvosdoktori oklevelét 1949. november 11-én vette át. 1949 decemberétől a János Kórház I. sz. belosztályán működött mint externista, 1950. január 15-étől 1958-ig pedig a kórház mellsebészeti osztályán segédorvos, majd alorvos. 1953. június 5-én gümőkóros megbetegedésekből, 1960. április 19-én tüdősebészetből szakorvosi vizsgát tett. 1958-tól 1961-ig a Szamuely Szanatóriumban dolgozott. 1961-ben kinevezték a Győr-Sopron megyei Tanács Kórháza újonnan alakuló tüdőosztályára vezető főorvosnak. 1961 augusztusában megbízást kapott a Tétre kihelyezett tüdőosztály főorvosi teendőinek ideiglenes ellátására. 1964-ben kapta meg végleges főorvosi kinevezését a győri kórházba. 1968-ban a tüdőosztályt megszüntették, tüdőgyógyászati profilú belosztállyá szervezték át. 1970-től a Megyei Tbc Gondozó Intézet vezetésére kapott megbízatást, és megyei tüdőgyógyász szakorvosként működött 1983. december 31-én történt nyugdíjazásáig. 1984. január 1-jétől Kapuváron a tüdőgondozó intézetnél dolgozott még négy évig. Háromszor kapta meg munkájának elismeréséül a Hűségjel a népegészségért kitüntetést.
