Dávid Lajos, aki számos tanulmányt írt Győr 20. századi történetéről.
Majsamiklósvár, 1926. április 10. – Győr, 1993. június 21.: muzeológus, tanár.
1948-ban végzett a Győri Állami Elemi Tanítóképző Intézetben. Nyalka községben tanító, 1950. augusztus 1jétől iskolaigazgató volt Töltéstaván. 1952 szeptemberétől három éven át az MDP Győr-Sopron megyei Bizottságának munkatársa. 1955 – 1957 között a Győr-Sopron megyei Tanács népművelési osztályának vezetője. 1959. augusztus 1-jétől a győri Zrínyi Ilona Gimnázium tanára, majd igazgatóhelyettese. 1962-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán középiskolai tanári végzettséget szerzett, még ez évben a Xántus János Múzeumban helytörténész. 1967. április 1-jétől múzeumigazgató nyugdíjazásáig, 1987. december 31-éig. Tevékeny mozgatója volt a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum létrehozásának (1973). Győrött a Madách-gyűjtemény (1973), a Kovács Margit-kiállítás (1974 és 1982), a Borsos Miklós Múzeum (1979), valamint a Patkó Imre-gyűjtemény (1986) jelzik munkájának eredményeit. Számos tanulmányt írt Győr 20. századi történetéről, ezek többsége a múzeum évkönyvében jelent meg. Doktori disszertációjában az 1945–48 közötti koalíciós időszak Győr-Moson megyei történetét dolgozta fel (1972). 1968 és 1991 között szerkesztője volt az Arrabona múzeumi évkönyv 14 kötetének. 1977-ben Móra Ferencdíjjal tüntették ki. 1987-ben megkapta a Burgenlandi Tartomány Nagy Érdemkeresztjét. – A győri köztemető XXX. parcellájában nyugszik
