Domonkos István, aki először vallásos tárgyú műveket fordított.
Újváros (Győr), 1862. augusztus 19. – Nyúlfalu, 1923. augusztus 9. római katolikus pap, író, költő, nyelvész.
Középiskolai tanulmányait Győrött és Nagyszombatban, a teológiát Győrött végezte. 1889-ben pappá szentelték. Segédlelkész, illetve plébános volt Mihályiban, Bágyogon, Rábatamásiban, Dörben és 1905-től Nyúlon. 1906-tól a péri kerület tanfelügyelője lett.
Először vallásos tárgyú műveket fordított. Nyelvészeti, néprajzi és a falu mindennapjaira irányuló figyelme tükröződött 1890-től nyomon követhető szépirodalmi alkotásaiban is. A századfordulótól kezdve rendszeresen jelentek meg elbeszélései, melyekben győri gyermekéveit és családját is megörökítette.
1908-ban alapító tagja volt a Kisfaludy Irodalmi Körnek, 1915-ben tagja lett a Szent István Akadémiának is.
1927-ben a nyúli plébánia falán fehér márványtáblát helyeztek el az emlékére.
